Óvjuk, védjük, gyűjtsük a vizet, mert nagy kincs a természet és az emberiség számára is.
Kedves Barátaim,
Súlyos aszállyal indult az idei tavasz, ezért az elmúlt időszakban több írásomban is igyekeztem felhívni a figyelmet az éltető víz megbecsülésére, a korszerű öntözési technikákra. Most a kiskerttulajdonosoknak szeretnék segíteni néhány egyszerű praktikával, amivel takarékosabbá, hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tehetik a veteményes öntözését.
Magyarország az éghajlatváltozás következményeit tekintve Európa egyik legsérülékenyebb országa. Már ma is tapasztaljuk az időjárási szélsőségeket, a csapadékmennyiségek csökkennek, a hirtelen lezúduló esőket hosszú aszályos időszakok váltják. A rövid idő alatt lehulló intenzív csapadék nem hasznosul maradéktalanul, mivel nincs ideje beszivárogni a talajba. Ezek a változások is arra kényszerítenek bennünket, hogy megbecsüljük egyik legértékesebb kincsünket, a vizet, és a háztartáshoz hasonlóan a kertben is takarékosan bánjunk vele. Ezzel nemcsak a pénztárcánkat, de a bolygónkat is óvjuk, és a növények is meghálálják az észszerű öntözést.
Gyűjtsük az esővizet
Legegyszerűbb és legjobb, ha összegyűjtött esővizet használunk öntözésre. Az esővíz természetes lágy víz, ami azért is előnyös a növényeknek, mert a vízkő nem rakódik ki a levelek felületére.
A csapadékvizet a tetőről, az ereszcsatorna kifolyója alá tett, szűrővel ellátott tartályba lehet gyűjteni. Egy átlagos méretű, 80-90 négyzetméter alapterületű ház tetőfelülete kb. 150 négyzetméter, ehhez a felülethez nagyjából öt köbméteres gyűjtőedénnyel érdemes számolni. Az esővizet tárolhatjuk zárt vagy nyílt tartályokban, de az utóbbinál számítani kell algásodásra. Amíg nem szaporodnak túl, addig nincs gond velük, ám a túl nagymértékű algásodás kellemetlen szagúvá változtatja a vizet. A tartályból kerti szivattyúval, gravitációs kifolyatással vagy akár öntözőkannával is locsolhatunk.
A falvakban, az ipartelepektől távolabb általában jó minőségű a csapadékvíz, ám egy környezetszennyező ipari létesítmény 5-15 kilométeres körzetében lehet, hogy jobban járunk, ha a fogyasztásra szánt kiskerti növényeket nem esővízzel locsoljuk. Saját ásott vagy fúrt kútját is bárki használhatja öntözésre, a természetes vízlelőhelyekből azonban tilos, illetve külön engedélyhez kötött a vízvétel.
Reggel öntözzünk
Öntözésre legjobb a szélcsendes, kora reggeli időszak, mielőtt a hőmérséklet emelkedni kezdene, így a legkevesebb víz párolog el feleslegesen. Ráadásul a reggeli öntözés felkészíti a növényeket az egész napos melegre. Lehetőleg kerüljük az esti öntözést, különösen a növények levelét óvjuk attól, hogy vizesek legyenek. Az éjszakai hőmérséklet ugyanis gyakran túl alacsony ahhoz, hogy a növények megszáradjanak, ami gombabetegségek megjelenéséhez vezethet.
Ha kerti edényekbe ültetjük a növényeket, válasszunk nagy méretű kő- vagy mázas cserépedényeket, mert ezek a nyári forróságban kevésbé melegszenek át, és kevesebb vizet párologtatnak, mint a fém-, a műanyag vagy a mázatlan agyagedények.
Tervezzük meg a kertet
Már a kert megtervezésénél, az ágyások kialakításánál érdemes gondolni a vízelvezetésre. Csatornákkal, teraszokkal, dombokkal, rézsűkkel szabályozhatjuk, hogy az öntözővíz valóban a növények tövéhez jusson, és ne folyjon el feleslegesen a földön. Akinek van rá módja, az professzionális csepegtetőrendszert is kiépíttethet. Ennek az az előnye, hogy pontosan a növény gyökeréhez juttatja a vizet, és folyamatosan ellátja annyi nedvességgel, amennyire szüksége van, a párolgás pedig minimális. Olcsó házi módszerrel is lehet próbálkozni: a legegyszerűbb, ha egy kiszúrt flakont teszünk a növény tövéhez.
Szintén hasznos a komposztrendszerek használata, mert a humusszal dúsított föld jobban megköti a nedvességet, így kevesebbet kell locsolni.
Takarjuk a talajt!
Egy forró napon a víz akár 70 százaléka is elpárologhat a talajból, ennek megakadályozására a talajtakarás az egyik legjobb megoldás. Figyeljük meg, hogy a természetben a talaj sosem áll fedetlenül, mindig nő rajta valami, még ha csak ritkásan is. A növényzettel, szerves növényi maradványokkal fedett föld védettebb a nap, a szél és a csapadék erodáló hatásától. Emellett a talajtakaró lassan, folyamatosan komposztálódik, ami hozzájárul a talaj tápanyag-utánpótlásához. A mesterséges talajtakarás tehát a természet mintáját követi, épp ezért az ökológiai szemléletű gazdálkodásban már régóta alkalmazzák.
Talajtakarásra sok mindent használhatunk a saját kertünkből is: szénát, szalmát, fűnyesedéket, lehullott lombot, fel nem magzott gyomot, aprított növényi maradványokat; díszkertben pedig fakérget, aprított ágakat, tiszta faforgácsot vagy vékonyan elterített kavicsréteget. Tűlevelet csak olyan növények köré használjunk, amelyek a savanyú talajt kedvelik, ilyen például a málna, a szamóca, az áfonya, a hortenzia, a páfrány vagy a rododendron.
Hogy használjuk a mulcsot?
A konyhakertben 2-3 cm vastagon, egyenletesen terítsük a sorok közé a fűnyesedéket, szalmát, szénát, a lebomló réteget pedig rendszeresen pótoljuk. A fakérget, aprítékot, háncsot 3-4 cm vastagon is ki lehet szórni a tövek köré és a fák tányérjára. A díszkertben, virágoskertben is jó megoldás a tövek közé elterített fakéreg, faapríték, de árnyasabb részeken különféle talajtakaró évelőket is ültethetünk.
A mulcs tehát gátolja a párolgást a talaj felszínén, segít elnyomni a gyomnövényeket, sőt egyes mulcsfajták még tápanyagokat is biztosítanak a növényeknek. Mivel a fedőréteg megőrzi a talaj nedvességtartalmát, ritkábban kell locsolni, és esőzés után sokáig nincs szükség vízpótlásra.
Óvjuk, védjük, gyűjtsük a vizet, mert nagy kincs a természet és az emberiség számára is.
Együtt – Mindenkiért!