Kedves Kertbarátok,
Száz évvel ezelőtt Magyarországon gyakorlatilag csak biokertek léteztek, szoros kölcsönhatásban a környező tájjal, a legelők, patakok élővilágával. Manapság már tudjuk, hogy a természetes sokszínűség hatalmas kincs, amit érdemes visszacsempészni a kertjeinkbe.
Nem tudjuk elzárni a külvilágtól a saját kis birodalmunkat: a természetes növénytakaró visszaszorulása, a monokultúrák elterjedése, a mezőgazdasági területek intenzív túlhasználata a kertjeink élővilágára is befolyással van. Épp ezért fontos, hogy tudatosan fékezzük ezt a hatást, és a saját fennhatóságunk alá tartozó területen tegyünk a biológiai sokféleségért. Az élősövények, komposztálók, farakások, gallykupacok, madárodúk, madárfürdők, a sokféle virágzó növény, a természetes, szárazságtűrő gyepek, gyógynövények mind-mind színesítik a kert világát, amely így válik gazdaggá, élhetővé és kiegyensúlyozottá.
Igazítsuk a kertet a természetes tájhoz
Ha olyan szerencsések, vagyunk, hogy a környezetünkben még élnek őshonos növények, azok megfigyelésével máris megtudhatjuk, milyen típusú növények érezhetik jól magukat a kertünkben. Sok fűféle, gyógynövény, beporzókat vonzó vadvirág magától is megjelenik, ha neki tetsző helyet talál. Ezeket érdemes meghatározni, és máris segítséget kapunk az új fajok kiválasztásához, hiszen a növények jellegzetes társulásokat alkotnak.
Még a legkisebb kertben is különböző élőhelyek sokasága alakul, illetve alakítható ki. Az épület északi, árnyékos oldalán az örökzöldek, cserjék között üdébb a klíma, itt jól érzi magát a csalán, a menta, a turbolya.
A délnyugati, napos és szárazabb oldalon a molyhos, ezüstös levelű fűszercserjék szaporodnak, míg a déli fal szélvédett tövében burjánzik a füge, a rozmaring, a zsálya. A magas, évelő virágoknak a keleti oldal a legjobb: a kora reggeli napfényben kinyílt virágok délután már árnyékot kapnak, tartósabbak, élénkebb színűek maradnak. Ahogy telnek az évek, a fák növekedése, árnyéka újabb lehetőségeket kínál a kert alakítására.
Ha a témával kapcsolatban kérdése van, keressen bizalommal az alábbi elérhetőségeken: telefonon +36-20/519-2745 számon vagy emailben az info@siposgazda.hu címen.
Amennyiben tanácsadásra, előadásra szeretne időpontot kérni, kérem kattintson az alábbi linkre:
Az életet adó sövény
A sűrű, olykor tüskés cserjék a természetben az erdő és mező határán húzódnak. Ezen a csodálatosan gazdag élőhelyen a kétféle életközösség lakói találkoznak egymással. Vadszeder, kökény, galagonya, sóskaborbolya, varjútövis, bodza, vadrózsa alkotják ezt az erdőket védelmező, természetes kerítést.
A többségük ehető gyümölccsel is megörvendezteti a madarakat és az embereket. A földig hajló ágak alatt örömmel fészkelnek a madarak, a sünök, legalul pedig, ahol már korhadnak az évek óta halmozódó rétegek, otthonra lel a hasznos éticsiga, amely tisztogatja a kertet a szerves hulladéktól, és gyéríti a meztelen csigák tojásait.
Tavasszal a virágzó bokrok ezernyi rovarnak, beporzónak kínálnak táplálékot. Jó mézelő években a galagonya virágairól nagy tömegben gyűjtenek a méhek, ahogy a kökényvirágzás csábító illata is mágnesként vonzza a dongókat, méheket és a többi hasznos beporzót. Ősszel jönnek a madarak, és megpihennek, jóllaknak a sövény bogyóiból. A középkorban a gyümölcsös körül a széles bodzasövény arra is szolgált, hogy az értékesebb gyümölcsöktől elcsalogassa a madarakat.
Ha a sövénynek való növények maguktól nem jelennek meg a kertben, akkor a környékről ássuk ki a magoncokat, és ezeket ültessük végig a kerítés mentén, vagy a begyűjtött terméseket, álterméseket szórjuk el, így is megtelepíthetjük a sövényalkotó cserjéket.
A kert lakói
A sokszínű, élő kert nemcsak az embernek, a dísz és haszonnövényeknek ad helyet, hanem számtalan önkéntes segítőnek is. A hasznos rovarok, madarak, pókok, sünök, csigák és más, szemmel alig látható vagy láthatatlan apró lények, amelyek a szerves anyagok lebontását végzik, nélkülözhetetlenek a kert egészségéhez, biológiai egyensúlyához. Táplálék, szaporodásra, pihenésre alkalmas menedék kell nekik, és szép csendben élik világukat mellettünk.
A madarak becsalogatására jó, ha egész évben van szabad vízfelület az iváshoz, fürdéshez. Legjobb erre a nagyméretű, lapos cserépedény, amit mindig friss vízzel töltünk fel. A darazsak is kevésbé dézsmálják meg az éretlen gyümölcsöt, ha elegendő vizet találnak. Télen, ha elfogyott a kertből a természetes eledel, szórjunk ki napraforgót, diótörmeléket, vagy töltsük fel a madáretetőket.
A madarak gyakran választják fészkelőhelynek a már említett sövényt, vagy ide bújnak be a tűző napsütés és a ragadozók elől. Az odúlakóknak azonban nem elég a sövény a fészkeléshez, nekik tegyünk ki mesterséges madárodúkat a fákra.
A kert félreeső sarkaiban, a bokrok aljában az avart sem kell összegyűjteni. Jó búvóhely ez a sündisznóknak, de a nyirkos levelek között rovarok, pókok is tanyáznak, ezek táplálékot jelentenek a rigónak, a vörösbegynek.
S hogy miért örüljünk a kertünkbe érkező madaraknak? Nemcsak azért, mert szépek, és gyönyörködhetünk bennük, hanem azért is, mert féken tartják a rovarokat, télen lecsipegetik a kórókról a gyommagokat, terjesztik a fák, cserjék magjait, amelyek megtapadnak a lábukon, vagy áthaladnak az emésztőcsatornájukon.
Ha a színes, élő kertre gondolunk, fák, füvek, bokrok, szélben ringatózó virágok jelennek meg előttünk. Ezek adják a táplálékot, az árnyékot, a párát és a menedéket a sok-sok kisebb nagyobb élőlénynek. Kölcsönös egymásrautaltságban együtt gazdagítják azt a csodálatos életteret, amit kertnek nevezünk.
Vigyázzunk rá, és építsük ezt a közösséget.
Együtt – Mindenkiért!