Okos gyomkezelés = kevesebb munka, jobb kert.
Kedves Kertbarátok,
A legtöbb kerttulajdonos ádáz ellenségként tekint a gyomnövényekre, amelyek csak foglalják a helyet, és elveszik a fényt, a vizet a veteményes vagy a virágoskert hasznos növényei elől. De biztos, hogy minden gyomot száműzni kell a kertből?
A kezdő kerttulajdonosok különösen hajlamosak arra, hogy kiirtsanak mindent olyan növényt, ami csak úgy magától jelenik meg a kertben. Ebben erősítik meg őket a hivatásos kertrendezők is, hiszen egy építkezés után a legegyszerűbb a törmelékkel, sittel együtt a régi kert maradványait is kipucolni és elszállíttatni, majd a helyére új, tiszta termőföldet hordani.
A gondozott kertekben sem sokkal jobb a helyzet: gyomok után kutatva sokan átvizsgálják a haszon- és díszkertek minden négyzetcentiméterét, és jobb esetben kikapálják, kihúzzák, rosszabb esetben gyomirtószerrel pusztítják el az összes „hívatlan” jövevényt.
Pedig a kertnek vannak olyan területei, ahol ezeknek a növényeknek a jó része hasznos lehet: nyáron a talaj takarásával, télen az elkorhadó zöld levelekkel, szárakkal, gyökerekkel lazítják, javítják a talajt, védik a kiszáradástól, az eróziótól, és növelik a humuszréteget.
Arról se feledkezzünk meg, hogy sok gyomnak tekintett növény valójában régről ismert, elfeledett – és sokszor mára újra felfedezett – tápláléknövény, fontos vitaminforrás vagy gyógynövény: többek között ilyen a tyúkhúr, a porcsin, a gyermekláncfű, a cickafark, a libatop, a csalánlevél. Persze kordában kell tartani őket, de konyhai felhasználásra is érdemes meghagyni belőlük valamennyit.
Hasznos jelzőnövények
Ráadásul a gyomok jelzőnövénynek is hasznosak: a kifejlett társulások fajösszetételéről leolvasható a talaj állapota, amit kihasználhatunk a kertészkedésben. Közülük mindig az jelenik meg, és terjed el a többiek rovására, amelyikre a talajnak éppen szüksége van. A csalán, a vérehulló fecskefű a túl sok nitrogént tudja feldolgozni, semlegesíteni. Tehát a csalán akkor szaporodik el igazán, ha bőségesen van nitrogén a talajban, így a csalánban gazdag területek, felásva, ideálisak lehetnek zöldségtermesztésre. Máshol meg a pillangósok megkötik a gyökereiken élő baktériumok segítségével a levegő nitrogénjét, és azt hátrahagyják a talajban.
Mi a helyzet a parlagfűvel?
Az olyan nagyra növő, rettegett gyomnövények, mint a parlagfű, a libatop vagy az ürömfélék a bolygatott talaj – lényegében a tájsebek – gyomnövényei. Nem orvosoljuk a problémát, ha kikapáljuk őket, vagy gyomirtóval hadakozunk ellenük. A természetes megoldás az, ha kaszálással kordában tartva őket, hagyjuk, hogy a zöldtömegük visszamaradjon a talajban, majd értékes humusszá alakulva regenerálja azt. Ezzel megágyazunk egy újabb növényi életközösségnek, az évelő vadvirágoknak, majd a füveknek. Ezen a módon, kíméletes kaszálással alakítva, pár éve alatt újra természetes növénytakaró boríthatja az egykor felszaggatott, tönkretett talajt.
Ha a témával kapcsolatban kérdése van, keressen bizalommal az alábbi elérhetőségeken: telefonon +36-20/519-2745 számon vagy emailben az info@siposgazda.hu címen.
Amennyiben tanácsadásra, előadásra szeretne időpontot kérni, kérem kattintson az alábbi linkre:
A természetes növénytakaró jobban alkalmazkodik a klímaváltozáshoz
Az utóbbi évek szélsőségesen forró és száraz nyarain azt is megtapasztalhattuk, hogy az eredeti növényzet, a szárazságtűrő, természetes növénytakaró kevésbé mutatja az aszály jeleit, az érkező eső, nedvesség hatására gyorsabban regenerálódik. Ezek a növények – és a velük élő állatvilág – könnyebben alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz: a fajok saját ritmusukban lassan kicserélődnek, vándorolnak – engedjük, hogy ez a hatás a kertünkben is érvényesüljön.
A gyep kialakítása is egyszerűbb, ha ezzel a szemlélettel kezdünk hozzá. Ha rendszeresen kaszálunk egy területet, ott előbb-utóbb rét alakul ki, a termőhelynek megfelelő vadvirágokkal tarkítva. Ezek a kertbe tévedt vadnövények a szépségük miatt is helyet érdemelnek – a vadbükköny, a vadmurok, a festő pipitér, a szamárkenyér vagy a cickafark a haszonnövények mellett szépen díszíti a kert különböző szegleteit.
Mielőtt meggondolatlanul hadba indulnánk ellenük, jusson eszünkbe, hogy változatos virágpor- és nektárkínálatával minden virágzó növény hozzájárul a biodiverzitás fenntartásához.
Együtt – Mindenkiért!