Hogyan előzzük meg a vakond kártételét?
Kedves Barátaim,
Örök visszatérő kérdés, amit élőszóban és írásban is rendszeresen feltesznek nekem: mit tehetünk a vakondtúrások ellen a gyep és a veteményes védelmében? A válasz összetett, és ahhoz, hogy jobban megértsük, érdemes belesni a föld alá, és kicsit jobban megismerni a vakond különleges életét.
Kezdjük azzal, hogy a vakond 1901 óta védett állat Magyarországon, eszmei értéke jelenleg 25 ezer forint, bántani tehát semmiképpen nem szabad! Tavaly a Vadonleső Program az Év Emlősének választotta, ez is jelzi, hogy nem kártevő, sőt sok szempontból hasznos állat, ami persze nem zárja ki, hogy a kiskerttulajdonosoknak bosszúságot okozzon.
Valóságos építőművész
A vakond egész szervezete a föld alatti élethez, feje és végtagjai az ásás és túrás munkájához alkalmazkodtak. Mellső lábai tenyérrel kifelé, hátrafelé fordulnak, ujjait kötőhártya kapcsolja össze, és széles, lapos, erőteljes karmokban végződnek. Mákszem nagyságú szemét, amellyel lényegében csak a fényt érzékeli, a bundája teljesen eltakarja. Fülkagylója nincs (ez akadályozná a föld alatti mozgásban), érzékeny fülét kívül rövid bőrszegély határolja, mellyel hangjáratát kinyitja vagy bezárja. Fekete bundája bársonyos, tömött, rövid és puha – finom prémjéért régen sok vakond esett áldozatul.
Ahová beköltözik, ott jelenlétét hamarosan elárulja, mert állandóan új meg új túrásokat kénytelen készíteni a táplálkozáshoz. A vakondtúrások megmutatják vadászterületének irányát és kiterjedését, amely összességében a 100-180 métert is elérheti.
Táplálékszerző körútjain föld alatti járatrendszerét folyton szélesíti, birodalmának határait kifelé tolja. Egyre ássa vízszintes, 12-15 cm mélyen fekvő folyosóit, és a kivájt földet kis kúpokban halmozza fel. Van külön hálókamrája is, amit puha füvekkel, levelekkel, mohával kibélel – alvásra, pihenésre, de a veszedelem elől is ebbe a mélyebben (30-60 cm) fekvői üregbe húzódik. Járatrendszerének főfolyosói szélesebbek, mint a teste. Ezekből nem hányja ki a földet, hanem az oldalfalakhoz tapasztja, így a simára döngölt járatokban vadászterületéről gyorsan és kényelmesen eljuthat rejtekhelyére. A főfolyosók helyét és irányát a földfelszínen az jelzi, hogy fölöttük a növényzet elszárad, és a talaj kissé besüpped. Ezzel szemben a táplálékszerzéshez ásott folyosók csupán ideiglenes jellegűek, falukat nem erősíti meg, az ezekből kivájt föld a jól ismert vakondtúrás.
Rendkívül falánk állat
Legfőbb csemegéje a giliszta és a kukac, de fogyasztja a földben lakó rovarokat, cserebogárpajort, pusztítja a lótetűt, a csigákat és ászkákat is, sőt a járataiba tévedő egér, törékeny gyík vagy sikló sincs tőle biztonságban. A táplálék felkutatásában fejlett szaglása segíti. Éhsége csillapíthatatlan, 12 óránál hosszabban nem bírja ki a koplalást. Az enyhe teleken sem tér nyugovóra, hanem a gilisztákat és rovarokat követve egyre mélyebbre merül, vagy a földfelszín közelébe emelkedik aszerint, hogy a táplálékát jelentő állatok hol tanyáznak. Ősszel téli táplálékot is gyűjt: gilisztákat és pajorokat halmoz össze, méghozzá oly módon, hogy nem öli meg, hanem harapásával mozgásképtelenné teszi őket, így télire van friss ennivalója.
Táplálékát tekintve tehát egyik oldalról a kert jótevője: szöcskék, pajorok és más kártékony rovarok fogyasztásával hasznot hajt, ezért minden olyan helyen, ahol túrása nem zavaró, vagy könnyű eltakarítani – például a gyümölcsösben – nagyon hasznos állatnak tartják, csakúgy, mint a réten a szántóföldön vagy az erdőben. A veteményesben és a kertünk gyepes területein azonban a föld felforgatásával számottevő károkat okozhat, és az sem írható javára, hogy tömegesen pusztítja a rendkívül hasznos földigilisztákat.
Hogyan védekezzünk ellene?
A vakond védett állat, ezért elsősorban megóvására, élete és élőhelye megkímélésére kell gondolni. Mivel növényeket nem, hanem csak apró állatokat fogyaszt, köztük részben éppen a növények kártevőit, így mindig körültekintő mérlegelést igényel, hogy egyáltalán szükséges-e védekezni ellene. Pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy nem a vakond ellen kell védekezni, hanem inkább a kártételét megelőzni. Védett állatról lévén szó, a természetvédelmi törvényt is figyelembe véve csak azokkal a módszerekkel élhetünk szabadon, amelyek nem veszélyeztetik a vakondot, és a kiskertben engedély nélkül alkalmazhatók – ezek főként arra szolgálnak, hogy elriasszuk, eltereljük arról a területről, amit a folytonos túrástól óvni szeretnénk.
Vakond riasztó növények
Vannak olyan erős illatú növények, amelyeket a vakond nem szívlel, első körben próbáljuk meg ezekkel elriasztani őket a védeni kívánt területről. Nézzük, mik lehetnek ezek:
Fokhagyma: megtisztított gerezdjeit kell a vakondjáratok nyílásaiba helyezni. Lehetőleg minden kupacba tegyünk belőle. A vakond nem szereti a szagát, ezért elmenekülhet.
Gyalogbodza: levágott szárát a járatokba dugva riaszthatjuk el a vakondot. A gyalogbodza mérgező, ezért ne használjuk ott, ahol kisgyermekek hozzáférhetnek!
Ecetfa: szintén a járatokba dugott ágakkal védekezhetünk a vakond ellen.
Nagy sárfű: az egyik leghatékonyabb vakondűző növény. Többféle magyar neve is van: kerti sárfű, hasindító kutyatej, vakondfű. 1-1,5 méter magasra növő, kétéves, dekoratív dísznövény. Néhány tövet ültessünk közel a járatokhoz, a növény gyökerében is termelődő mérgező tejnedv elűzheti a vakondot. Gyerekek ne férjenek hozzá!
Császárkorona: hagymáját dugjuk a járatokba. Mivel a szagát nem szereti a vakond, ha szerencsénk van, odébb költözik.
A ricinus, a kutyatej és a kapor is olyan illóolajokat tartalmaznak, melyek riasztják a vakondokat. Érdemes körbeültetni az ágyásainkat ezekkel a növényekkel, így természetes védvonalat alakíthatunk ki.
Hatékony lehet a vakondháló?
A gyep védelmében sokan telepítésnél vakondhálót tesznek a talajra, hogy ezzel a mechanikus akadállyal megóvják a területet a vakondtúrások felbukkanásától. Csakhogy védőháló ide vagy oda, ettől a vakond továbbra is vígan megél a földben, ássa a járatokat, csupán nem jelennek meg a vakondtúrások a gyepben.
Ám a kár ettől nem lesz kisebb, mert az állat kikotorja a földet a gyepszőnyeg alól, a gyökere a fellazult talajban lóg, levegővel érintkezik és aztán elhal, a talaj pedig hullámosan besüpped.
Egyéb módszerek a vakond távoltartására
Szerencsére másképpen is lehet védekezni a vakond ellen. Létezik egy száz százalékban növényi eredetű szerves tápanyag, a bio- és biodinamikus termesztésben is engedélyezett Horto-Biopellet szerves trágya, amely a ricinusos hatóanyagának köszönhetően elűzi a vakondokat, és még a kertet is táplálja.
Beszerezhetők továbbá a vakond számára kellemetlen szagot vagy ízt kibocsátó golyók, tabletták is, amelyek nem veszélyeztetik a vakond életét, és nem teszik tönkre az élőhelyét. Ezeket szintén a járatba kell elhelyezni, és hatásukra a vakond jó eséllyel továbbáll.
Kipróbálhatjuk az ultrahangos vakondriasztókat is: a kibocsátott rezgés zavarja és menekülésre készteti az érzékeny hallású járatlakókat. Ezek napelemes verzióban is kaphatók, a kert teljes védelméhez a kerítés mentén 10 méterenként ajánlott elhelyezni egy-egy riasztót.
Mivel nincs százszázalékos módszer, érdemes kísérletezni és többfélét is kipróbálni, jó eséllyel valamelyik beválik. És ami nagyon fontos: ha már egyszer járatrendszer alakult ki a kertben, folyamatosan oda kell figyelni a vakondok távoltartására, a kis földlakók ugyanis előszeretettel beköltöznek az elhagyott labirintusokba!
Éljünk barátságban a természettel!
Együtt – Mindenkiért!