AZ ÉLELMISZERPAZARLÁS CSÖKKENTÉSÉNEK KULCSA A SZEMLÉLETVÁLTÁS

Főoldal | Blog | Aktualitások | Az élelmiszerpazarlás csökkentésének kulcsa a szemléletváltás

A „kevesebb, néha több” - az élelmiszerpazarlás kulcsa ugyanis a szemléletváltás és a tudatosság.

Kedves Barátaim,

Zöldségek, gyümölcsök, húsok, péksütemények: élelmiszerek, amelyek sok magyar családnál a kukában végzik. Hogy miért? Mert megbarnulnak, megpuhulnak, megszáradnak vagy épp lejár a szavatossági idejük. Élelmiszerpazarlás? A legtöbb esetben igen, arról van szó…

Egy számomra kiemelten fontos témáról beszélgettünk a Szegedi Tudományegyetem Website publicistájával, Pósa Tamarával. Kérlek Benneteket, ha tehetitek, olvassátok el, e szakmai interjút!

Tegyünk Együtt az élelmiszerpazarlás ellen!

Köszönöm a megtekintéseket és a megosztásokat. Együtt – Mindenkiért!

Az élelmiszerpazarlás csökkentésének kulcsa a szemléletváltás

– állítja az SZTE MGK címzetes egyetemi docense

Amerikában és a fejlett országokban évente 110 kg élelmiszer végzi a szemétben. Magyarországon körülbelül 70 kg. Hogyan lehetne csökkenteni a számokat? Miként kerülhetnének az élelmiszerek a legkisebb veszteséggel a háztartásokba, az emberek asztalaira? – többek között erre a kérdésre keresték a választ az SZTE MGK munkatársai, akik védőfelszerelésben még kukákat is áttúrtak. A témáról és a projekt részleteiről Sipos Józsefet, az SZTE MGK címzetes egyetemi docensét kérdeztük.

Zöldségek, gyümölcsök, húsok, péksütemények: élelmiszerek, amelyek sok magyar családnál a kukában végzik. Hogy miért? Mert megbarnulnak, megpuhulnak, megszáradnak vagy épp lejár a szavatossági idejük. Élelmiszerpazarlás? A legtöbb esetben igen, arról van szó

– állítja Sipos József, az SZTE MGK címzetes egyetemi docense, akit a téma kapcsán folytatott kutatásáról kérdeztünk.

– Kezdjük talán azzal, hogy mit is nevezünk élelmiszerpazarlásnak?

Az élelmiszerpazarlás már a termőföldeken megkezdődik. A gazdák szorgalmas munkája által előállított alapanyagokat – gondolok itt például a sárgarépára, az uborkára, a burgonyára, az almára, vagy a barackra – meghatározott piaci és felvásárlói igények mentén, megszabott méret és súly alapján veszik át első, másod vagy harmadosztályba. Ám, ha az a sárgarépa, uborka, burgonya, alma vagy barack egy picit alaktalanabb, a termék eladhatatlanná válik. A legrosszabb esetben a szemétbe, a legjobb esetben az állatok elé kerül. A termelési lánc következő és egyben szintén nagyon fontos állomása a tárolás és a szállítás, amely során, ha különféle nyomások, ütések érték azt az adott árut, alapanyagot, már nem kerülhet a piacra. És nincs ez másként a háztartásokban sem. A túlvásárlás ugyanilyen problémákat generál, amely előbb vagy utóbb ugyancsak pazarláshoz vezet. Emiatt végzi sok-sok zöldség, gyümölcs, hús és péksüteménye a kukában. Megbarnulnak, megpuhulnak, megszáradnak vagy épp lejár a szavatossági idejük és az emberek nem hajlandók elfogyasztani őket.

– Számokban kifejezve, mit jelent mindez?

A fejlett országok esetében – például Amerika – személyenként ez a szám 105/110 kg évente, míg Afrikában vagy Ázsiában szintén személyenként 8/9 kg, ugyancsak évente. A kettő között óriási a különbség. Magyar viszonylatban mindez személyenként olyan 70/72 kg. A számítások szerint ebből körülbelül 32 kilogrammnyi étel kidobása tudatosan elkerülhető lehetne. Szerencsére egyre többen figyelnek már erre, minek köszönhetően ez a szám időről-időre csökken, ami azt jelenti, hogy ma nagyjából olyan 63/65 kg-ról beszélünk.

– Nemrégiben éppen az élelmiszerpazarlás kapcsán csatlakozott az SZTE MGK volt hallgatóival is egy Európai Uniós projekthez. Mit lehet tudni minderről?

Igen, az Európai Unió kiírt egy pályázatot, amelyhez több európai ország is csatlakozott, köztük: Olaszország, Lengyelország, Németország és Magyarország is. Az elnyert pályázat segítségével az említett országok azt kutatták, hogy miként kerülhetnének az élelmiszerek a legkisebb veszteséggel a háztartásokba, az emberek asztalaira. A kutatás több fázisból állt. Az első időszakban különböző felméréseket készítettünk a lakosok körében reprezentatív kérdőívek segítségével, majd azokat kielemeztük és megpróbáltuk megnézni ennek a valóságalapját a gyakorlatban. Ehhez – megfelelő védőfelszerelésben – kukákat túrtunk át. Az eredmény nagyon érdekes lett, ugyanis azt mutatta, hogy a magyar lakosok az ünnepi időszakokban olyan, mint a húsvét vagy a karácsony, sokkal többet pazarolnak, mint egyébként. Mint kiderült: ez más országokra is igaz. A korábban említett számításokra alapozva ez tehát azt jelenti, hogy egy átlagos magyar család akár 60-65 ezer forintot is megspórolhatna évente, ha nem pazarolna el annyi élelmiszert.

Kép forrása: pixabay.com

– Mi a kutatás célja, haszna?

A pályázatot elnyert országok mindegyike más-más gazdasági és kulturális háttérrel rendelkezik. Különbözőek a szemléletmódok, a mentalitás, a dolgokhoz való hozzáállás, a politikai nézet. A cél viszont ebben az esetben azonos volt: megvizsgálni azt, hogy melyek az élelmiszerpazarlás legfőbb okai. A vizsgálat haszna pedig nem más, mint, hogy ezt követően ismeretterjesztéssel, figyelemfelhívó kampányokkal alternatívákat biztosítsanak az ország vezetői arra, hogy miként lehet ezt a problémát csökkenteni.

– Mit mutatnak ezek a vizsgálatok, mi a pazarlás oka?

Nos, ebben a felgyorsult világban azt látjuk, hogy az elkényelmesedés a pazarlás egyik forrása. Az elkényelmesedés hátterében pedig legtöbbször a bőség zavara áll. A piacok telítve vannak, a környezettudatosság és az újrahasznosítás ebből kifolyólag annyira még nem népszerű, mint amennyire népszerű kellene, hogy legyen.

– Megoldás lehet a „kevesebb, néha több” elven való működés?

Abszolút. Ezek a bizonyos alternatívák mindenképp erre kell, hogy a közeljövőben asszociáljanak. Az élelmiszerpazarlás kulcsa ugyanis a szemléletváltás és a tudatosság.

 

Forrás: u-szeged.hu | SZTEinfo – Pósa Tamara 2022. február 04.

A teljes cikk, valamint a kapcsolódó cikkek megtekinthetők az U-SZEGED.HU oldalán: Az élelmiszerpazarlás csökkentésének kulcsa a szemléletváltás – állítja az SZTE MGK címzetes egyetemi docense