Kedves Kertbarátok,
Mindannyian halljuk és tapasztaljuk, hogy klímánk melegedése miatt új növényfajok és sajnos új kártevők jelennek meg nálunk. Utóbbiak egyike az ázsiai elterjedésű selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis). Európában 2007-ben írták le először, Magyarországon pedig 2011-ben figyelték meg, és azóta nálunk is gyorsan terjed. Képviselői elsősorban a puszpángot teszik tönkre úgy, hogy lerágják a leveleket, de más, a Buxus nemzetségbe tartozó fajokon is előfordulhatnak. Ismerkedjünk meg alaposabban a hívatlan vendéggel!
A szóban forgó selyemfényű puszpángmoly kifejlett állapotában egy közepes méretű, 40-45 mm-es lepke. Szárnyai fehérek, selyemfényűek. Barna szegélyt figyelhetünk meg rajtuk, és jellegzetes, barna alapon fehér félholdat az első pár szárny közepén. Ezt a félholdat még a teljesen barna egyedeken is megtaláljuk. A hernyó bábozódás előtt sárgászöld színű. Sárga sávok és fekete pöttyük láthatók rajta, utóbbiakból fehér szőrcsomók állnak ki. A hernyó kb. 4 cm hosszú.
Képek forrása: pixabay.com
Akár három rajzás is előfordulhat
A nőstény csomókban rakja le kerekded, 1 mm-es petéit a puszpáng leveleinek fonákjára. A rejtőzködő hernyók először a levél egyik oldaláról rágják le a szöveteket, majd később szinte teljesen elfogyasztják. Néha még a kérget is megrágják. A fejlett hernyók a levelekből laza szövedéket készítenek, ahol megtörténik a bábozódás. Innen repülnek ki később a lepkék, és elölről kezdődik a ciklus.
Eredeti élőhelyén évente öt generáció is kifejlődhet, nálunk eddig legfeljebb három fordult elő. Az áttelelt hernyók március közepén kezdenek éledezni. A selyemfényű puszpángmoly egyedei 20-30 C fok közötti hőmérsékleten gyorsan fejlődnek. Az első rajzás május-június körül várható, a második pedig július végén-augusztus elején. Kedvező körülmények között bekövetkezik egy harmadik rajzás is, ellenkező esetben az utoljára lerakott petékből kikelt lárvák fognak áttelelni.
A kártevő elsősorban a Magyarországon gyakori örökzöld puszpángot (Buxus sempervirens) és kislevelű puszpángot (Buxus microphylla) károsítja, de a Buxus nemzetség többi faján is előfordulhat. Egyedei igen nagy kárt tudnak okozni. Nem egy esetben tarra rágják az érintett növényt, ami egy darabig tud ugyan regenerálódni, de az ismételt támadásoknak nem mindig tud ellenállni.
Így védekezzünk a selyemfényű puszpángmoly ellen
A védekezés első lépése itt is a megelőzés. Csak olyan helyről szerezzük be a puszpángot, ahol biztosan nem fertőződhetett meg a kártevővel. Sajnos ez sem garancia azonban, hogy elkerül minket a pusztítás, hiszen a selyemfényű puszpángmoly már megtelepedett Magyarországon.
Kiskertben az a leghatékonyabb és a környezetet leginkább kímélő módszer, ha a fertőzött részt eltávolítjuk és megsemmisítjük. Mivel – ahogyan már volt róla szó – három generáció pusztíthat egy évben, érdemes többször is átvizsgálni puszpángjainkat, elsősorban tavasszal és nyáron. Ne felejtsük el, hogy egészen őszig fennáll a veszély.
Súlyos esetben érdemes megfontolni a vegyszeres védekezést. A deltametrin-, cipermetrin-, acetamiprid-, metoxifenozid- és diflubenzuron-tartalmú rovarölő szereket lehet eredményesen bevetni ellenük. Tapadásfokozó szerek hozzáadásával még jobb eredményt érhetünk el. Figyeljünk oda arra, hogy a kezelést szükség esetén öt-hat alkalommal is végezzük el, méghozzá nagy nyomású permetezővel, hogy az anyag a lomb rejtettebb részeibe is eljusson. Ezzel a módszerrel jó eséllyel meg tudjuk védeni a növényeinket.
Végső esetben szóba jöhet a puszpáng helyettesítése valamilyen más nemzetséggel vagy fajjal, például tiszafával (Taxus), fagyallal (Ligustrum ovalifolium) vagy közönséges gyöngyvesszővel (Spiraea × vanhouttei).
Kedves Barátaim! Tudom, hogy kevesebb annál lehangolóbb érzés van, mint amikor észrevesszük, hogy kertünk ékét tönkreteszi egy kártevő. De nem tehetünk mást, mint hogy felvesszük a kesztyűt, és legjobb tudásunk szerint megteszünk ellene mindent – remélem, tudtam ebben segíteni.