Kedves Barátaim,
Bár csak egyszerű földnek tűnik, az egészséges talaj gazdag, változatos és nagyon aktív. Sok kerttulajdonos kérdezi tőlem, hogy milyen módszerekkel lehet megőrizni az élénk talajéletet, illetve a kilúgozott, terméketlen földet hogyan tehetjük újra elevenné. A dolog nem ördöngösség, a gyakorlati tudnivalókat most olvasóimmal is szeretném megosztani.
Az ideális talaj magas humusztartalmának köszönhetően megtartja a vizet és a tápanyagokat. Porózus szerkezete lehetővé teszi a talaj levegőzését, könnyen lazítható, és támogatja a gyökérnövekedést. Élővilága hemzseg az organizmusoktól, amelyek az elhalt kerti anyagokat szorgalmasan újrahasznosítják tápanyagokká. Ez az élő talaj azonban védelmet és folyamatos utánpótlást igényel: a földnek szerves anyagokra és a szerves anyagokat lebontó szervezetekre is szüksége van.
Miből áll a talaj?
Hogy megértsük a működését, először nézzük meg, tulajdonképpen mi a talaj, és hogyan épül fel.
A talaj a föld legkülső szilárd rétege, amely betakarja az alatta található sziklaágyat. Kőzetekből, bomló növényekből és állatokból alakult ki, s a levegőhöz és a vízhez hasonlóan része az életünket fenntartó rendszernek. A földnek ez a vékonyka rétege szerves anyagok, ásványi anyagok, gázok és élő szervezetek milliárdjainak keveréke. Hemzseg az élettől, és sok szempontból maga is él. Legfontosabb összetevői a következők:
Ásványi anyagok (45%): Ez a talaj szervetlen része: a homok, a vályog és az agyag. A homokszemcsék sokkal nagyobbak, mint a vályogszemcsék, amelyek pedig nagyobbak az apró agyagszemcséknél. Ezeknek a részecskéknek az aránya határozza meg a talaj szerkezetét és textúráját, vízmegtartó és vízelvezető képességét, illetve, hogy a növények hogyan tudják felvenni a tápanyagokat.
Víz (25%): A talaj jelentős mennyiségű vizet tartalmaz, részben kötötten az ásványi részeken, az élő szervezetek testében, részben pedig a talaj hajszálcsöveiben és a talaj nagyobb pórusaiban. Ez valójában nem tiszta víz, hiszen benne ásványi és szerves anyagok vannak feloldva, amit a növények fel tudnak venni.
Levegő (25%): A talaj levegőjének összetétele hasonlatos az atmoszférához, azonban a talajélőlények légzése miatt több szén-dioxidot tartalmaz.
Elemi tápanyagok: A növényeknek körülbelül húsz tápanyagra van szükségük az egészséges fejlődéshez, a legtöbbjük a talajból származik. A makrotápanyagokra nagy mennyiségben van szükség, ezek közé tartozik a hidrogén, az oxigén, a nitrogén, a foszfor, a kálium, a szén, a kalcium, a magnézium és a kén. A mikrotápanyagokból kevesebbet vesznek fel a növények, ezek a bór, a klór, a mangán, a vas, a cink, a réz, a molibdén, a nikkel, a nátrium, a kobalt és a szilícium.
Szerves anyagok (2-5%): A talaj szervesanyag-tartalma élő és élettelen dolgokat is jelent: elhalt és élő növényi részek, mikroszkopikus élőlények, rovarok és kisebb emlős állatok elképesztő sokszínűsége alkotja. Az évmilliók során csodálatos összhang alakult ki közöttük, ez az együttműködés felelős a tápanyag körforgásának túlnyomó részéért, a szerves anyag lebontásért és az energia áramlásáért.
Értsük meg a tápanyagkörforgást
A talaj élővilága tehát telis-tele van élő szervezetekkel, amelyek az elhalt kerti anyagokat szorgalmasan újrahasznosítják. Ezek a kis élőlények biztosítják a föld termékenységét azáltal, hogy a növények számára felvehető formában bocsátják vissza a tápanyagokat a talajba. Ezt a folyamatot nevezzük tápanyagkörforgásnak.
A földműveléssel azonban beavatkozunk ebbe a folyamatba, ami megszakíthatja a körforgást, és a talaj tápanyagai megfogyatkozhatnak. Ha például virágokat és zöldségeket nevelünk a kertben, akkor a növényeink tápanyagokat vonnak el a talajból. A szezon végén, hogy rendet tegyünk, az elhalt növényeket eltávolítjuk, kidobjuk, a földet pedig tisztára és simára gereblyézzük. Így ősszel kevesebb tápanyag van a talajban, mint a tavaszi induláskor. Ha ezt néhány vegetációs időszakon keresztül megismételjük, akkor a talaj sokat fog veszíteni termőképességéből, és a szerkezete is megváltozik. Ez a növényeken is meglátszik: a gyökérfejlődés nem erőteljes, a növekedés megtorpan, az életerő csökken, és a kártevők is nagyobb eséllyel pusztítanak.
Hogyan építsünk élő talajt?
1. Elemezzük a termőföldet
A szakemberek segítségével végzett talajvizsgálat segít megismerni és megérteni, hogy mi történik a kertünkben. A tesztekből kiderülhet a talaj típusa és szerkezete, tápanyagtartalma, pH-értéke (savanyú vagy lúgos talaj) és a szerves anyagok mennyisége.
A vizsgálatot végző szakemberek ajánlásokat is megfogalmaznak majd arra vonatkozóan, hogy milyen tápanyagokkal, szerves anyagokkal, makro- és mikroelemekkel javíthatjuk a termőföld állapotát, illetve (például a talaj kémhatásától függően) milyen növények érzik jól magukat nálunk. A kert különböző részeiről (veteményesből, gyümölcsösből stb.) származó minták alapján minden vizsgált területre külön ajánlásokat kaphatunk.
2. Védjük és tápláljuk a talajt
Kezdjük azzal, hogy ne okozzunk kárt. Vigyázzunk, hogy ne tömörítsük a földet: amikor nedves, ne közlekedjünk nehéz gépekkel, ne járjunk és ne dolgozzunk rajta.
Tápláljuk az élőlényeket és a mikroorganizmusokat. Ennek legegyszerűbb módja hagyni, hogy az egészséges elhalt növények, levelek, szárak és gyökerek a kertben maradva lebomoljanak. A komposztálás már komolyabb feladat: hozzunk létre komposztgyűjtőt, ahol az elhalt növényi részeket lassan megemésztik és átalakítják a giliszták, gombák mikroorganizmusok, majd az így létrejött komposzttal gazdagítsuk a talajt. Egy köbméter termőföldhöz negyed vagy egy csésze kész komposztot adagoljunk.
Kép forrása: pixabay.com
Érdemes megpróbálkozni a takarónövényekkel is. A zöldtrágyának is nevezett takarónövényeket azért termesztik, hogy a tenyészidőszak végén bedolgozzák őket a talajba. Az olyan növények, mint az egynyári rizs, az őszi búza és a lóhere segítenek a makro- és mikrotápanyagok pótlásában, és a levegőben lévő nitrogént a növények számára hasznosítható formába alakítják át (ezt a folyamatot nevezik nitrogénmegkötésnek). A takarónövények gátolják az eróziót is, gyökereik pedig segítik a talajban a víz és a levegő megmaradását.
3. Mulcsoljunk
A természetben a talaj sosem áll fedetlenül, a növényzettel, szerves növényi maradványokkal takart föld védettebb a nap, a szél és a csapadék erodáló hatásától. Emellett a talajtakaró lassan, folyamatosan komposztálódik, ami hozzájárul a tápanyag-utánpótláshoz, levegősebbé teszi a föld szerkezetét, és javítja a vízháztartást.
Mulcsnak szénát, szalmát, fűnyesedéket, lehullott lombot, fel nem magzott gyomot, aprított növényi maradványokat, a díszkertben fakérget, aprított ágakat használhatunk. A folyamatosan fenntartott szerves takaróréteg alatt ideális élettér alakul ki a talajban lakó élőlények számára. A hasznos gilisztától a gombákon át a mikrobákig egyre többen lesznek a kertben, és szorgos munkájukkal szép lassan a legrosszabb talajt is jó termőfölddé alakítják. Ilyen porhanyós talajnál az ásás is feleslegessé válik; elegendő, ha egy ásóvillával fellazítjuk, meglevegőztetjük kicsit a földet. Akinek rossz adottságú talaja van, annak mindenképp érdemes kipróbálnia a talajtakarást!
“Az ember létét – művészi nagyravágyásai, kifinomultságai és temérdek teljesítményei ellenére – a talaj felső hat hüvelykének és az esőnek köszönheti.”
Kínai közmondás
“Bánj a földdel kíméletesen; nem a szüleidtől kaptad, a gyermekeid adták neked kölcsön.“
Ősi indiai közmondás
Együtt – Mindenkiért!