Kedvenc nyári növényeink meghálálják a törődést. Ha megfelelően teleltetjük őket, biztosak lehetünk abban, hogy jövő nyáron is megörvendeztetnek minket gyönyörű virágaikkal.
A muskátli (Pelargonium) a magyar vidék egyik legjellegzetesebb növénye. Én nem is tudnék másképpen elképzelni egy magyar falut, csak úgy, hogy az ablakokban ott díszeleg ez a kedves virág. Elviseli az enyhe, maximum 1-3 fokos fagyokat, sőt még jót is tesz nekik, ha a hűvösebb idő kint éri. Ha viszont hűvösebbre fordul az idő, akkor mielőbb melegebb helyre kell menekíteni.
Az álló muskátlik (parasztmuskátlik) teleltetésére többféle módszer van. A legegyszerűbb az, hogy benne hagyjuk a cserepében, és keresünk neki egy világos és hűvös helyiséget – hideg verandát, előszobát vagy lépcsőházat –, ahol a hőmérséklet 4 -10 C fok között van. Az alacsony hőmérsékleten megáll a fejlődés, nem jelennek meg a gyenge hajtások, nem nyurgul fel a muskátlink. A legnagyobb hibát a túlöntözéssel követhetjük el. Elég havonta egyszer megöntözni, hogy a pihenő növény ne száradjon ki teljesen. Arra figyeljünk, hogy ha magasabb a hőmérséklet, akkor több vizet igényel a virág. Metszeni csak tavasszal kell majd.
Fontos! Megfigyeltem, hogy a csüngő hajtású futómuskátli érzékenyebb, csak magasabb, 15 fok feletti hőmérsékleten tartva marad életképes. A melegben viszont többet párologtat, ezért számára az öntözés is fontosabb. Rendszeresen adjunk neki vizet, semmiképpen ne hagyjuk kiszáradni a földjét!
Nagymamám és Édesanyám kertjében, mindig ki voltak ültetve a muskátlik. Sokszor láttam, ahogy ősszel, még az első fagy előtt óvatosan kiemelték a növényt a földből, majd lerázták a gyökerekről a nagyobb földdarabokat. Leszedték róla az elszáradt leveleket, a nyíló virágokat, bimbókat és – ha voltak –, eltávolították a kártevőket. Ezután fejjel lefelé felaggatták egy madzagra az elágazó töveket a pincében. Tavaszig nem is kellett velük foglalkozni. Ne aggódjunk, ha a muskátli ledobja a leveleit, hiszen a szár életben marad, és amikor kiültetjük, a növény feléled. Szüleim virágai mindig csodaszépek voltak, igaz, hogy rendszeresen dugványoztak is, úgyhogy tavasszal mindig új egyedekkel bővült a gyűjtemény.
Ezt kell tudnunk a leander teleltetéséről
A dúsan virágzó, örökzöld leander (Nerium oleander) kertünk ékessége, mivel azonban mediterrán faj, segíteni kell neki, hogy átvészelje a telet. Ahogy közeledik a teleltetés ideje, fokozatosan csökkentsük az öntözővíz mennyiségét, de ne hagyjuk, hogy földje teljesen kiszáradjon. Metszeni nem kell, legfeljebb akkor, ha nem fér be arra a helyre, amit kiszemeltünk neki a télre. Jó, ha a telelőhelye világos – a leander télen is igényli a fényt –, száraz, és hőmérséklete 2 és 10 C fok között van.
Jót tesz, ha először mosószappanos oldattal, majd másnap tiszta vízzel lemossuk a növényt, mielőtt elhelyeznénk a teleltető helyen, így eltávolíthatjuk az esetleges kártevőket, és a szennyeződéseket, például a port. Egy jó tanács: lemosáskor figyeljünk oda a levelek fonákjára is! Ha észrevesszük, hogy ellepték a pajzstetvek, lehetőleg felszívódó szerrel permetezzük le a növényt.
Nem lesz vele túl sok dolgunk a következő hónapokban: a nagyobb leandereket elég havonta egyszer megöntözni, a kisebbeket kétszer, a pici, frissen szaporított példányokat pedig hetente egyszer, de csak akkor, ha a kiszáradt a földjük. A leander szereti a friss levegőt, ezért szellőztessünk, ha tudunk! Ha erre nincs lehetőség, ellenőrizzük rendszeresen a növényt, mert száraz, levegőtlen helyen könnyen elszaporodhatnak rajta a takácsatkák vagy a pajzstetvek. Erre utal, ha a levelei elkezdtek sárgulni, barnulni, foltosodni és hullani. A megoldást ekkor is az alapos lemosás vagy a permetezés jelenti.
Több leanderfaj az átmeneti, gyenge fagyokat is elviseli kint a szabadban, de mínusz 5 °C alatt már nagy eséllyel fagykárt szenvedhet. Ha védett teraszon vagy balkonon, a szabadban telel át a növény, tegyünk alá hungarocell- vagy falapot, érdemes a cserepet is körbetekerni buborékfóliával, ez védi a hidegtől. Az ágait kössük össze, így védik egymást, ha pedig több leanderünk van, toljuk őket közel egymáshoz.
Ha ezeket a munkákat elvégezzük, biztosak lehetünk a tavaszi-nyári virágözönben. Olyan jó rá gondolni, megéri, ugye?
Együtt – Mindenkiért!