Kedves Barátaim,
Gyerekkorom egyik szép emléke, amikor Nagymamám elénk tette a gőzölgő szilvás kiflit. A nyári délutánok, az illat, az az íz… ma már ritkán találkozom ilyesmivel. Talán azért, mert igazán jó, házi szilvalekvárt sem könnyű találni. Nagymamám még úgy főzte, mint valószínűleg az ő nagyanyja és a többi elődje. Beszterecei szilvából, szabad tűzön, rézüstben, sok óra alatt, folyamatos kevergetés mellett. Így tanultam és ott főztem én is vele. Természetesen szigorúan cukor nélkül – a gyümölcs magas cukor magas cukortartalma miatt ez nyugodtan elhagyható –, és akkor volt jó, amikor annyira besűrűsödött, hogy a szinte fekete lekvárban megállt a fakanál.
Egyik kedvenc receptem
Ma már egyszerűbb módja is van az elkészítésének. Megosztom Veletek az egyik kedvenc receptemet, amihez mindössze 4 kg szilvára és egy kis ecetre lesz szükségetek.
Az ecettel kenjétek ki egy nagy tepsi alját – ez azért kell, hogy ne égjen le a szilva –, és megmosva, kimagozva tegyétek bele a gyümölcsöt. Nem baj, ha egy kevés kimarad, ha összeesik az első adag, kb. egy óra múlva, bele tudjátok tenni a maradékot. A sütőt állítsátok 120 fokra. Reggelre készen is van a koncentrált ízű lekvár, ami majdnem olyan, mint a nagyanyáinké volt. Sterilizált üvegbe töltjük, száraz dunsztban kihűtjük. Egy tipp: a palacsintát általában sárgabaracklekvárral esszük, de próbáljátok ki egyszer szilvalekvárra is! Nagyon finom.
Egy kis érdekesség: az Osztrák-Magyar monarchia cseh, szlovák és osztrák vidékein aszalt szilvából főzték a powidl nevű ízletes lekvárt.
Szilvából nagyon jellegzetes ízű ételek-italok készülnek. Az aszalt szilva pedig a legfinomabb aszalványok egyike, a hullott gyümölcsből főzött pálinka pedig hungarikum. És akkor a szilvabefőttről, a ciberelevesről, a szilvás gombócról, a szilvás pitéről még nem is beszéltünk… Ismerkedjünk meg közelebbről ezzel a pompás gyümölccsel!
Ezt kell tudni a szilváról
A nemes szilva vagy európai szilva a rózsafélék családján belül a Prunus nemzetségbe tartozó fa. Feltehetően szíriai eredetű, több ezer éve ismerjük. A középkorban lett népszerű Európában. Világszerte más-más fajokat termesztenek, Magyarországon a Prunus domestica fajtáival találkozhatunk. Ez az egyik legelterjedtebb gyümölcsfa hazánkban, számos településünk is viseli a nevét: Szilvásvárad, Szilvágy stb.
A szilváknak a színe is nagyon változatos: vannak kékek, lilák, zöldek, pirosak és sárgák. Mintegy kétezer (!) alfaját ismerjük. Fajtáinak népi neve mutatja, milyen régen van velünk: az előbb említett, lekvárfőzésre kiváló besztercei, veres szilva, penyigei vagy nemtudom szilva. További magyar fajták az aprószemű macskatökű- v. kökényszilva, a boldogasszonyszilva, ami gömbölyű, sötétkék vagy sötétvörös színű és Boldogasszony napjára (augusztus 15.) érik be. A lotyó- vagy fosószilva, a Mirabolán, ezek főleg csak pálinkának valók. A fecskeszilva a penyigeihez hasonló, de sárga. A paradicsomszilva színre és alakra kis, gömbölyű paradicsomhoz hasonló. A besztercei szilva változatai a gömöri, a máramarosi nyakas, a cukorszilva, az Alföldön a nyári aszalószilva.
A szilva a környezetre igénytelen növény, úton-útfélen terem, bár a tartós csapadékhiány megviseli. A talaj minőségére nem érzékeny. A rendszeres gondoskodást bő terméssel hálálja meg. Sokféle betegségük és kártevőjük van, ezért érdemes őket rendszeresen permetezni. Fontos a szakszerű metszés elvégzése is.
A szilva kedvező élettani hatásai
A friss szilva magas kalóriatartalma miatt – fajtától függően, 100 grammban kb. 50 kcal – nem kifejezetten fogyókúrás gyümölcs. Mégis érdemes fogyasztani, mert víztartalma magas (85 százalék), és fokozza az emésztést. Sok rostot tartalmaz, ezért a székrekedés kiváló ellenszere aszalvány formájában is. Antioxidánsban gazdag, főleg a héja, ezért azt is mindig fogyasszátok el! Gyulladáscsökkentő, vízhajtó, étvágyfokozó, jót tesz a szív- és érrendszernek és a bőrnek. A-, B- és C-vitamint tartalmaz, az ásványi anyagok közül pedig a kálium, kalcium, foszfor, magnézium és a cink található meg benne.
Én nagyon szeretem a szilvát! Azt ajánlom, ha tehetitek fogyasszátok nyersen, főzve, sütve, lekvárnak, és néha persze egy-egy kupica szilvapálinka sem árt meg!
Együtt – Egymásért!