Az utóbbi időben több kérdés érkezett hozzám az örökzöldek kártevőiről. Úgy tűnik, a probléma sokakat érint, ezért most a leggyakoribb károkozókra szeretném felhívni a figyelmet, és a betegségek kezelésére is teszek néhány javaslatot.
Elsősorban gomba- és rovarkártevők okozzák az örökzöldek betegségeit, amelyek a termőhelyi viszonyoktól függetlenül bárhol megjelenhetnek. Fertőzés akkor alakul ki, ha a fák ellenálló képessége csökken. Ahogy arról egy korábbi bejegyzésemben már írtam, a jó erőnlétben lévő növények képesek magukat megvédeni a kórokozókkal szemben, a különféle stresszhelyzetek (viharos szél, jégverés, extrém erős UV-sugárzás) után könnyebben regenerálódnak, és még a szárazságot is jobban tűrik. Ha azt szeretnénk, hogy örökzöldjeink egészsége helyreálljon, akkor a betegség gyors tüneti kezelése mellett a növények immunrendszerét is erősíteni kell, amit elsősorban talajjavítással, növényi kondicionálással, szükség szerint öntözéssel vagy épp a víz elvezetésével, az élőhely jó megválasztásával érhetünk el.
Ismerjük meg, az örökzöldeket támadó leggyakoribb rovarkártevőket.
Ezüstfenyő levéltetű
Főként az ezüstfenyő és a lucfenyő kártevője. A rovar szívása nyomán a tűlevelek elsárgulnak, később megbarnulnak. Kora tavasztól egészen a fagyokig jelentkezhet a fertőzés, amely először az idősebb részeket, a korona belsejét támadja. Hatására az idősebb tűlevelek lehullanak, tömeges fertőzés esetén a fák elhalnak. A betegséget permetezéssel orvosolhatjuk (két alkalommal, 14 napos időközzel permetezzünk), illetve gondoskodjunk a szükséges tápanyag-utánpótlásról.
Fenyő takácsatka
A fenyőféléket, tuját, borókát károsító apró, zöldes színű, pókszabású rovar kedveli a száraz, meleg időszakokat, ilyenkor tömeges felszaporodására számíthatunk. Gömbölyded, narancsszínű petéit nagyítóval megfigyelhetjük a növényen. Az atka szívogatása nyomán a tű- és pikkelylevelek eleinte világoszöldek, világos zöldessárgák, homályosak, mintha porosak lennének. Később sárgán pettyezettek, majd barnulnak, lehullanak. Jelenlétüket mutatja az erőteljes szövedékképzés is, melyen a peték és a kifejlett atkák levedlett bőre látható. Elsősorban az idősebb levelek fertőződnek a korona belsejében. Súlyos, többszöri fertőzés esetén a fiatal fák elhalhatnak.
A védekezés alapja, hogy a növényeket megfelelő helyre ültessük, kerülve a déli fekvésű, száraz területeket, és gondoskodjunk a talaj optimális tápanyag- és vízellátottságáról. Ha a takácsatka már megjelent, akkor két alakalommal (10-14 napos időközzel) atkaölő szerrel kell permetezni. Idővel ellenőrizzük, hogy nem történt-e újrafertőződés.
Boróka-tarkadíszbogár
Az éghajlatváltozás nyomán, az ezredfordulón jelent meg hazánkban a boróka-tarkadíszbogár. Az apró, smaragdzöld színű, fekete foltos bogár a boróka, a tuják, a ciprusfélék és egyéb díszfák egyre terjedő károsítója. Jelenlétét a növények törzsén röplyukak, barnuló pikkelylevélzet, elszáradó ágak mutatják. Az erős fertőzés a növény teljes elszáradásához vezethet. A bogár lárvái a kéreg alatt rágják a fa tápanyagszállító háncsszövetét, majd teljes kifejlődésük után kirágják magukat, és a röpnyíláson át kiröpülnek. Permetezéssel védekezni csak rajzási időben lehet, ám ez hosszan elhúzódik, így tavasztól őszig bármikor megjelenhetnek a kifejlett példányok. Mivel valójában nincs hatékony kemikália ellene, súlyos fertőzés esetén nem marad más megoldás, mint kivágással gátat szabni a kártevők terjedésének. Hosszabb távon reményre ad okot az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat munkatársainak folyamatban lévő kutatása a boróka-tarkadíszbogár és a borókaszú elleni hatékony illatcsapdák fejlesztéséről.
Tujaszú, borókaszú
A tuja, az életfa, a boróka, a ciprus barnásfekete színű kártevője ugyancsak a mediterrán térségből érkezett. A fák belsejében élő szúlárvák járatokat fúrnak a növényekben: a növény kérgén furat és röpnyílás, a kéreg alatt hosszanti járatok láthatók. Ezzel először csak esztétikai kárt okoznak, de később elpusztítják az vízhiánytól legyengülő fákat. Megelőzésként permetezés javasolt a rajzás fő időszakában, májustól június közepéig. Ha a növény már megfertőződött, az egyetlen megoldás a beteg hajtások eltávolítása, súlyos esetben pedig az egész fa megsemmisítése.
Aknázó ezüstmoly
Az apró lepke hernyója főként a tuját, a borókát és a hamisciprust károsítja. Jelenlétét mutatja, hogy a levélpikkelyek a csúcsoktól barnulnak, a hajtások kirágottak, barnulnak, ami a hajtások elhalását okozza. A hernyók fagypont felett télen is aktívak. Permetezéssel védekezzünk ellene, és gondoskodjunk a növények tápanyag-utánpótlásáról.
Boróka pajzstetű
A boróka, a tuja, hamisciprus és a tiszafák kártevője az apró, szívó szájszervű, fehér színű rovar.
Tevékenysége nyomán a levélpikkelyek, hajtások elsárgulnak, majd elhalnak, a növekedés leáll, súlyos fertőzés esetén a növény elpusztul. A pajzstetű ellen permetezéssel védekezhetünk, a növény ellenálló képességét pedig talajjavítással fokozhatjuk.
Kertjeink, parkjaink egyik legelterjedtebb növényei, az örökzöldek világa. Egész évben folyamatos figyelmet és ápolást igényelnek. Egyre több károsító jelenik meg a növényeken, melyek ellen a hatékony védekezés csak, megelőzéssel és előrejelzésre alapozva történjen.
Jó kertészkedést kívánok! Együtt – Mindenkiért!