Játékos biológiaóra, csíráztassunk a gyerekekkel!
Kedves Kertészkedő Barátaim,
Még korán van ahhoz, hogy friss zöldségeket szedjünk a kertben, de a lakásban termesztett csírákkal ilyenkor is változatosabbá és egészségesebbé tehetjük az ételeinket. A csíráztatás ráadásul látványos eredményt hoz: nem kell egy vagy több hetet várni arra, hogy valami kibújjon a földből. Ha ebbe a gyerekeket is bevonjuk, a gyors sikerélmény még a kertészkedéshez is meghozhatja a kedvüket.
Gyerekkoromban én is nagy élvezettel figyeltem, ahogy a bab vagy a borsó csírája előbújt a magból, apró gyökeret, majd kis szárat, szikleveleket növesztett, aztán tejfölös pohárba ültetve gyors növekedésnek indult. Ma is úgy gondolom, hogy a gyerekeket semmi sem vonja be gyorsabban a kertészkedésbe, mint a csíráztatás. Az eredmény már napokon belül látható, és a kis növénykezdeményeket fogyasztva az is örömet okoz, hogy a saját „termésünket” tettük az asztalra.
Kép forrása: pxhere.com
Így kezdjünk hozzá
Számos csíráztatási kellék létezik. A legegyszerűbbek az acél vagy műanyag rácsok, amelyeket a csíráztatóedény tetejére helyezhetünk, hogy megkönnyítsük az öblítést, de akár komplett csíráztatókészleteket is használhatunk. Vásároljunk kimondottan csíráztatásra előkészített magokat.
Kép forrása: pxhere.com
Az alapok nagyjából minden csíráztatni kívánt magra igazak
Kép forrása: pxhere.com
- Elsőként készítsük elő a magokat: válogassuk ki a törött, repedt szemeket, a többit folyóvízben alaposan mossuk át.
- Tegyük a magvakat egy edénybe, majd öntsünk rá kétszer annyi tiszta, langyos vizet. Kis idő után a felúszó, hibás szemeket eltávolíthatjuk. Az áztatás alatt a magok eredeti méretük többszörösére dagadnak. A különböző magoknak eltérő áztatási időre van szükségük, a csíramagok tasakján megtaláljuk a pontos leírást, hogy mennyi ideig, milyen körülmények között kell áztatni őket. Tartsuk a beáztatott magokat sötét, meleg helyen.
- A megduzzadt magokat ismét öblítsük át alaposan.
- Tegyük a magokat a csíratál felső rekeszébe, az alsót pedig töltsük fel vízzel. Az első napokban tartsuk a csírákat sötét, meleg, jól szellőző helyen. Ezután áttehetjük őket világosabb helyre, napfényes ablakba, hogy amint növekedésnek indultak, megkezdjék a klorofilltermelést. Ideális körülmények között 2-4 nap után indul be a csírázás. Ilyenkor egy alapos átmosással a maghéjak leválnak a csíráról. Ezeket dobjuk ki.
- A kis csírakezdeményeket mindennap kétszer öblítsük át folyó víz alatt, majd alaposan csöpögtessük le a vizet, nehogy bepenészedjenek. A csírázás beindulásától kezdve akár már fogyaszthatjuk is őket (maximum 7-8 napos csíráztatás javasolt). Az ízletes csírák vajas kenyérre szórva, salátákba, krémlevesekbe keverve nemcsak feldobják, de egészségesebbé is teszik az ételeinket. Jól zárható üvegben napokig elállnak a hűtőben.
Csináljuk közösen
Kép forrása: pxhere.com
A gyerekeket úgy vonhatjuk be legkönnyebben a munkába, ha együtt készítjük el az első adag csírát, s eközben apránként megtanítjuk nekik a teljes folyamatot. Arra is megkérhetjük őket, hogy segítsenek kiválasztani a csíráztatáshoz szükséges magokat, eközben megtanulhatják, milyen a lucerna, a napraforgó, a búza vagy a különböző babfélék magja. Ha már ismerik a csíráztatás lépéseit, teljesen átadhatjuk nekik a felügyeletet.
Kép forrása: pxhere.com
A gyerekek szívesen tanulnak úgy, ha önálló feladatot és ezzel együtt felelősséget is kapnak. Buzdítsuk őket arra is, hogy a látványos növekedésre képes, már kicsírázott magokat – például babot, borsót de akár gabonaféléket is – ültessék kis cserepekbe, és figyeljék a további fejlődésüket.
Játékos biológiaóra
A nagyobb gyerekek a folyamat tudományos részébe – a megfigyelésbe és a dokumentálásba – is bekapcsolódhatnak.
Kép forrása: pxhere.com
Nyomon követhetik, ahogy a maghéj megrepedése után kibújik a gyököcske, és kialakul belőle a gyökér, illetve kibújik a rügyecske, és kialakul belőle a hajtás. Tanítsuk meg azt is, hogy a többnyire zöld sziklevelek megjelenésével elindul a növény fotoszintézise, azaz megkezdi a szerves anyagok, a táplálék előállítását.
Érdemes füzetet nyitni, amelybe a gyerekek naplószerűen, lépésről lépésre feljegyezhetik a csírázás teljes folyamatát: milyen magokat választottak, mikor és mennyi ideig áztatták őket, a magok mikor mutatták először az élet jeleit. A nagyobb magvak segítségével könnyen azonosíthatók a mag részei is: a maghéj, az embrió, a sziklevél. Bátorítsuk a gyerekeket arra, hogy a naplójukba rajzolják le a megfigyelt részeket. Az effajta naplóírás akár nagyobb tudományos megfigyelések alapjává válhat. Mindez felkészíti a fiatal kertészeket arra az időszakra, amikor majd beltérben keltik életre a magokat, hogy később kiültethessék a palántákat a szabadba.
Együtt – Egymásért – Gyerekekkel a természet szeretetéért!