Megelőzés és gyógyítás a növények erejével.
Kedves Barátaim,
A természetben erdő és mező határa különösen gazdag élőhely, ahol a kétféle életközösség lakói találkoznak egymással. Részint tüskés, tövises bokrok alkotják: megtalálható itt a vadszeder, a kökény, a galagonya, a sóskaborbolya, a varjútövis és a vadrózsa. Sok közöttük az ehető gyümölcsű, sőt gyógyhatású. Ha gyűjtünk a bogyókból, és különféleképpen tartósítjuk őket, egész télire feltölthetjük természetes vitaminraktárainkat.
A terméseknek is van gyógyhatása, de a mai embernek már az is jót tesz, ha ősszel egy szép napos délutánt eltölt a közeli domboldalon a gyümölcsök szedegetésével. A bogyók feldolgozása pedig akár közös családi elfoglaltság is lehet a hűvös, borongós napokon.
Természetes immunerősítő
A vadrózsa, gyepűrózsa vagy csipkebogyó (Rosa canina) olykor magányosan áll a legelő közepén, máskor telepeket alkot, vagy a galagonyával, varjútövissel társul. Lelógói ágai szinte sátrat alkotnak, amelyben tavasztól örömmel fészkelnek a madarak, ősszel pedig – ahogy termését megcsípi a dér, és a porosló bogyók megpuhulnak – a vándorló madarak is jóllaknak rajta.
De a vadrózsa nekünk is nagyon hasznos, és meg sem kell várni a fagyokat, már most szüretelhetünk belőle. Az érett bogyót – hivatalosan a csipkerózsa áltermést – érdemes kettévágni, megtisztítani a magoktól és a szőröktől. Ezután terítsük ki a szobában, és ha megszáradt, zárjuk üvegbe vagy papírzacskóba, és sötét helyen tároljuk. Teának készítve este áztassuk be a bogyókat langyos vízbe, és reggel ihatjuk a C-vitaminban és ásványi anyagokban gazdag frissítőt, amely az immunrendszert és a szívet is támogatja. Hagyományosan megfázás, egyéb fertőzéses betegségek, gyomorsavhiány és ebből adódó emésztési panaszok, húgyúti problémák, vesehomok megelőzésére, kezelésére használják. Enyhén hashajtó hatású.
C-vitamin-, karotinoid- és flavonoid-tartalma miatt antioxidáns hatású, emellett B1-, B2-, K- és P-vitamint is tartalmaz. Serkenti a mellékvesék és a máj működését is. Kevésbé ismert, hogy főzete külsőleg és belsőleg jól használható nehezen gyógyuló sebek, fertőzések kezelésére.
Gyógybort, tinktúrát és lekvárt is készíthetünk belőle, a sok munkáért kárpótol az egészségre gyakorolt jótékony hatása és a csipkebogyólekvár mennyei íze.
Csipkebogyó tinktúra: 5 evőkanál csipkebogyót 6 deci vízzel és 4 deci vodkával tegyünk üvegedénybe. Alaposan rázzuk fel. Sötét helyen érleljük 1 hónapig, közben rendszeresen rázzuk fel. Ha elkészült, szűrjük át tiszta kendőn. A tinktúrát hűtőszekrényben tároljuk, és naponta 5-10 ml-t fogyasszunk belőle. Gyulladáscsökkentő hatású. Belsőleg és külsőleg fertőzések leküzdésére, sérülések gyors gyógyítására használják. Ezenkívül segít a vitaminpótlásban, energiával tölti fel a szervezetet, elősegíti az akut légúti vírusfertőzések és az influenza gyors felépülését. Segít megszabadulni a vizeletkiválasztó rendszer gyulladásától, csökkenti a gyomor savasságát, javítja az agy aktivitását.
A szív gyengéd gyógyítója
Szintén most gyűjthetjük a galagonya (Crataegus) termését, amely a növény leveles, virágos ágvégéhez hasonlóan szíverősítő hatású. Akár éveken át fogyasztható a teája, mellékhatások nélkül. Segíti a szívizom munkáját, támogatja a koronáriás keringést, enyhe nyugtató, csökkenti a pulzusszámot és gátolja a koszorúerek meszesedését, infarktus után segíti az izmok regenerálódását. Ezért az idősebbek mindennapi teakeverékébe ajánlják, de megelőzésképpen a fiatalabbak is fogyaszthatják. Ha a szárított termésből készítünk teát, azt nem elég leforrázni, néhány percig főzni is szükséges.
Galagonya gyógybor: A frissen szedett, érett bogyókból négy maroknyit összetörve tegyünk 1 liter vörösborba. Naponta rázzuk fel, majd három hét múlva szűrjük le. Mivel a szívre és az érrendszerre hat, naponta csak két-három evőkanálnyit fogyasszunk belőle.
Figyelem! Habár a galagonya hosszú ideig tartó használat során is biztonságos, és gyógyhatását klinikai vizsgálatok igazolják, aki meglévő szívpanaszai enyhítésére szeretné rendszeresen fogyasztani, beszélje meg szakorvosával.
Jóízű gyomorerősítő
A kökény (Prunus spinosa) alacsony kis cserje, mindig az erdők, legelők bokorszoknyájának szélén találjuk. Nevében a régi ’kök’, kék jelentésű szavunk bújik meg, utalva a húsos bogyók színére. A szilvák közeli, vad rokona. Termése hamvas, szilvaszínű gömböcske, íze savanykás. Szeptember-októberre érik be, és egész télen át megmaradhat. A terméseket késő ősszel kell begyűjteni, frissen vagy kiszárítva használhatók fel. Cseranyagokat, szerves savakat és C-vitamint tartalmaznak.
A bogyókból készült lekvár étvágygerjesztő, gyomorerősítő hatású, főképpen reggeli étvágytalanság kezelésére ajánlott, napi adagja reggelente egy-két evőkanálnyi. Nedve elsősorban gargalizálószerként használatos szájnyálkahártya-, fogíny- és torokgyulladás enyhítésére.
Kökénylekvár fehérborral: A terméseket friss, hideg vízbe áztatjuk egy éjjelre, majd a vizet leöntjük, és kilogrammonként ¼ liter fehérbort és 125 ml vizet öntünk rá, ezután lassú tűzön megpuhítjuk. Kihűlés után kendőn átpasszírozzuk, és a sűrűjéhez 1 liter bort és 375 g cukrot adunk, majd lekvárrá főzzük.
Kökénynedv: A terméseket annyi forró vízzel öntjük fel, hogy éppen ellepje. Egy-két nap után a mélypiros nedvet leöntjük, literenként ½ kg cukrot adunk hozzá, és állandó keverés mellett néhányszor felforraljuk, és közben a habját is leszedjük.
Megelőzés és gyógyítás a növények erejével.
Együtt – Mindenkiért!