Kertem Kamrájából
Sipos Gazda vasárnapi ebéd ajánlata
Gyömrei Anita
Gyömrei Anita
Amikor Józsi felkért, hogy elsőként vegyek részt a Sipos Gazda újonnan induló, Kertem kamrájából c. rovatában, még fogalmam sem volt, mire vállalkozom. Egyszerűen fejest ugrottam ebbe az ismeretlen cikksorozatba. Elmondhatatlanul örültem a felkérésének! Pillanatok alatt összeállt fejemben a hétvégi menük sorozata. És most hihetetlen, hogy már az utolsó vasárnapi ebédről gondoskodhatom ismerős és ismeretlen vendégeim számára. Óriási élményben volt részem ez alatt a négy hét alatt. Az ezen idő alatt, Tőletek kapott rengeteg visszajelzés egytől egyig inspirált engem, hogy minél ízletesebb fogásokkal kápráztassam el a Sipos Gazda követőinek táborát, azaz Titeket.
Az általam javasolt ételek mindegyikét rendszeresen készítem a családomnak, ezért is bátorkodtam megosztani Veletek. Nagy öröm volt számomra minden egyes fogást elkészíteni, lefényképezni, és viszont látni ezeket az alkotásokat a Kertem kamrájából c. rovatban. Amit ki szerettem volna hangsúlyozni a bejegyzéseimmel, receptjeimmel az az, hogy ha tehetjük, mindig ellenőrzött helyről szerezzük be a szükséges alapanyagokat. Fontosnak tartom, hogy vegyszer-maradék mentes élelmiszert használjunk, ha szükséges, kérjük Sipos Gazda segítségét.
Végül szeretném Józsinak is megköszönni az önzetlen szakmai segítségét! Azt, hogy kiváló szaktudásának köszönhetően egészséges étel kerül a mi asztalunkra is! Valamint, hogy hitt bennem, és alkalmasnak talált arra, hogy vasárnaponként a magam főztje kerüljön mindenki „virtuális” asztalára.
Kíváncsian várom a következő hónapok háziasszonyainak vasárnapi ebéd összeállításait! Így szeretném most átnyújtani ezt a képzeletbeli fakanalat a következő szakácsunknak, akivel kapcsolatban megígérhetem, hogy senki, de senki nem fog csalatkozni az ízletes főztjeit és nagyszerű kreativitását ismerve! Ezennel menjen tovább ez a fakanál, amit Józsi először az én kezembe adott. Jó munkát és szebbnél szebb élményeket kívánok a következő hónapok háziasszonyainak! Búcsúzóul, ahogy Józsi szokta mondani: Együtt-Mindenkiért!
Ezután, a kicsit hosszabb bevezető után szeretném megosztani a mai menüt
Húsgombócleves
Tejszínes rakott tészta (hússal, zöldséggel)
Fánk
Ezúttal egy régi, kedves ismerősömtől tanult leves receptjét teszem közzé. Megtanulhattam Tőle, hogy egy étel elkészítéséhez türelem kell, mert akkor érjük el a kívánt íz hatást, ha minden összetevő a megfelelő időben kerül a lábasba.
Húsgombócleves
Hozzávalók a leveshez:
- 1 fej vöröshagyma apróra vágva
- 1 szál gyökér
- 2 szál répa
- 1 db fehér paprika 2-3 részbe vágva
- 1 db paradicsom négybe vágva
- 5-8 gerezd fokhagyma darabolva
- egy maréknyi darab kelkáposzta egészbe hagyva
- 3-4 darab karfiolrózsa
- 4 db burgonya kockára vágva
- egy csokor petrezselyemzöld
- 1 csapott evőkanál só,
- 1 csapott kávéskanál őrölt bors,
- 1 evőkanál őrölt paprika
Húsgombóc:
- 50 dkg darált hús
- 1 tojás
- 1 dkg só
- 1 fél kávéskanál őrölt bors
- 2 evőkanál zsemlemorzsa
Elkészítés:
Az apróra vágott vöröshagymát zsiradékon megdinsztelem, erre dobom rá a több darabba vágott gyökeret, répát, és közben fakanállal kavargatom. Ezután mehet bele a többi zöldség. Összekeverjük, majd kb. 10-15 perc után 1 evőkanál őrölt paprikával meghintjük, és szépen összeforgatjuk vele 2-3 percig. Ezt követően felengedjük kb. 2 liter hideg vízzel, ízesítjük sóval, borssal. Ha felforr, akkor takaréklángon főzzük kb. 40-50 percen keresztül.
Amíg fő, addig elkészítjük a húsgombócokat. Ehhez a darált húst az egész tojással, az 1 dkg sóval, pici borssal (0,2 dkg), és egy kis zsemlemorzsával összegyúrunk. Apróbb gombócokat formázunk egy tálcára, és a főzési idő háromnegyedénél beletesszük a levesbe, és készre főzzük.
Tejszínes rakott tészta (hússal, zöldséggel)
Ezt az ételt hosszú évek óta készítem. A sok-sok év alatt már mindenféle összetevő került a receptbe. A családomban nem mindenki eszik meg bármilyen zöldséget, ezért ezt úgy szoktam áthidalni, hogy a tepsi egyik fele húsos, másik fele pedig zöldséges. A zöldségeket kedvünkre variálhatjuk benne.
Hozzávalók:
- 50 dkg óföldeáki tészta (pl.: rövidcső, fodros kocka, csavartcső, orsó)
- 1 liter 20-30%-os tejszín
- 15 dkg teavaj
- 25 dkg tejföl
- 1 kávéskanál szerecsendió
- só
- bors
- 70 dkg filézett csirkecomb csíkozva
- 70 dkg brokkoli
- 2 db cukkini karikázva
Elkészítés:
A kifilézett csirkecombokat csíkokra vágjuk. Ezután megfűszerezve, 3 evőkanálnyi olajon megsütjük. Amikor szinte kész, meghintjük apróra vágott petrezselyemzölddel. A brokkolit sós vízben roppanósra főzzük, ezután kisebb adagokban, 1-2 evőkanál olajon megsütjük. A cukkinit karikákra vágjuk, és kevés olajon grillezzük.
Amíg a tésztát kifőzzük sós vízben, addig összekavarjuk a tejszínt a szobahőmérsékletű vajjal, tejföllel, sóval, borssal és szerecsendióval. Ha leszűrtük a tésztát, akkor hozzáadjuk a tejszínes elegyet, összekavarjuk, felét egy tepsibe öntjük (egyik részére a húst tesszük, másik felére a brokkolit), majd beborítjuk a tészta másik felével. Reszelt sajttal megszórjuk a tetejét, és 180 fokon kb. 40 perc alatt készre sütjük. A cukkinit az elkészült tészta mellé kínáljuk.
A következő finomságot rögtön tudtam, hogy bele fogom csempészni a receptjeim közé, amikor fejben összeállítottam a vasárnapi menüsorokat a Kertem kamrájából c. rovatba. A fánk gyermekkorom egyik meghatározó desszertje volt, rendszeresen került a család asztalára. Az elkészítésben magamra hagyatkoztam, és elmondhatom, hogy idővel egyre jobban ízlik. Kinézetre nem mindig a szakácskönyvek képeivel megegyező, de az íze kárpótol mindenkit. Nálunk, otthon a sárgabarack lekváros fánk a legkelendőbb, amit nyaranta kapkodva készítek két aratás között. De megéri a sietség, egyszerűen nem tudok lemondani a finom lekvár ízéről, mert ugye a házi készítésű lekvárnak párja nincsen. A másik nagy kedvenc a csokis fánk. Erre még forrón, egyszerűen csak ráteszem a kis csoki korongokat, melyek szépen megolvadnak és kiskanállal elkenem a tetején. Majd az egészet meghintem egy kis porcukorral.
A fánk receptjére is joggal mondhatjuk, hogy ahány ház, annyi szokás, most viszont szeretettel ajánlom az én verziómat:
Fánk
Hozzávalók:
- 1 liter tej
- 3 evőkanál kristálycukor – 5 dkg
- 1 csomag élesztő
- 1 púpos kanál fagyos zsír az éléskamrából (ez kb. 12 dkg)
- 1 evőkanál asztali só – 2,2 dkg
- 1 egész tojás
- 1,5 kg liszt
Elkészítés:
A tejet meglangyosítjuk a kristálycukorral, belemorzsoljuk az élesztőt. Ha felfutott, akkor beletesszük a zsírt és a sót. Ilyenkor hagyom olvadni, majd átöntöm egy nagyobb vájdlingba. Ekkor beleütöm a tojást, adok hozzá kb. 80 dkg lisztet és fakanállal simára keverem. A többi lisztet fokozatosan adom hozzá. Ennél a résznél szeretném megemlíteni, hogy ekkor szoktam megemlékezni a nagyszüleim, anyukám erőnlétéről, hogy micsoda erő volt a kezükbe, hogy fel tudták ezt a tésztát úgy verni, hogy nem tikkadtak ki. Ha jól dolgoztunk, akkor egy egyenletes, lágyabb tésztát kapunk. Jó meleg helyen, konyharuhával letakarva kelesztjük fél órán át, majd lisztezett nyújtódeszkára borítjuk és 1,5-2 ujjnyi vastagra nyújtjuk ki. Kanta fedél híján keressünk egy vastagabb poharat, és szaggassuk ki a tésztát. Tálcára szilikonos sütőpapírt helyezek, és arra rakosgatom a sütés előtt álló fánkocskákat. Letakarom és még 20 percet kelesztem.
Amíg kel a tészta, addig egy nagyobb lábasba teszek fel zsiradékot melegedni. Fontos, hogy bő, forró olajban/zsírban süljenek a fánkok. Úgy tesszük bele sülni, hogy egyik oldalukat benyomjuk, (kicsit körbejár a kezünk a lyuk körül) és beleengedjük a zsírba, majd fedőt helyezünk rá. Ha látjuk, hogy szép színe van, akkor megforgatjuk, és utána fedő nélkül sütjük tovább a másik oldalát is. Papírtörlőre szedjük ki, ha csokisat szeretnénk, akkor gyorsan tesszük is tovább egy tálcára, majd az előbb leírtak szerint eljárva rátesszük a csokidarabokat, és ha megolvad, akkor elkenjük.
