„Víz nélkül pedig, mint tudjuk, nincs élet”
Kedves Barátaim,
A víz az életünk része. Elképzelhetetlen a növények harmonikus fejlődése is a kiegyenlített vízellátás nélkül. A globális klímaváltozás és környezetváltozás az elmúlt években drasztikusan felgyorsuló tendenciát mutat. Egyre fontosabb lesz az öntözés kérdése, át kell értékelnünk akár a kiskerti, akár a szántóföldi öntözések fontosságát…
Ezekről a témákról is beszélgettünk a PROMENAD24.HU újságírójával, Sallós Lucával. Kérlek Benneteket, ha tehetitek, olvassátok el, e szakmai interjút!
Tegyünk Együtt az aszály mérséklésére. Köszönöm a megtekintéseket és a megosztásokat.
Együtt – Mindenkiért!
Sipos Gazda: „víz nélkül pedig, mint tudjuk, nincs élet”
– a klímaváltozás hatása a mezőgazdaságra
A globális klímaváltozás egyre égetőbb problémákkal állítja szembe társadalmunkat: korábban nem jellemző felmelegedések, intenzív hőhullámok, árvizek, aszályok, egyenlőtlen csapadékeloszlások sújtják környezetünket. Így van ez a mezőgazdaságban is, ahol talán az egyik leginkább érzékelhető a változás: a csapadékhiány következtében létrejött aszályosodás, a tavaszi fagykárok és ezen éghajlatváltozással megjelent új kártevő fajok és betegségek mind-mind új kihívás elé állítják a gazdákat. Sipos József növényorvosként és agrármérnökként számos mezőgazdasági kérdésben adott már szaktanácsadást a gazdák számára. A klímaváltozás negatív hatásai ellen való védekezést elsősorban az öntöző rendszerek kiépítésében és az okszerű növénytermesztésben látja.
Mióta érzékelhető a klímaváltozás hatása a mezőgazdaságban?
A globális klímaváltozás és környezetváltozás az elmúlt 10-15 évben drasztikusan felgyorsuló tendenciát mutat és körülbelül a 2000-es évekre datálható vissza, azóta intenzíven érezhető a felmelegedés folyamata. Ha visszatekintünk például a nagyszüleink idejére, még emlékezhetünk, hogy ha kimentünk délben a napra, 30-32 fokos hőmérsékletre mondtuk azt, hogy mekkora forróság van. Napjainkban azonban már olyan periódusok is vannak, amikor napokig 40-42 fokos hőmérsékletet mérünk. A drasztikus felmelegedés, ami folyamatosan tart, az elmúlt 7-8 évben jelentkezett és ez már jelentős hatással van a mezőgazdaságra.
Minek tudható be ez a fajta környezetváltozás?
A földtörténeti korban mindig voltak éghajlatváltozások. Gondoljunk csak vissza a jégkorszakra, vagy az azt követő olvadásokra, bolygónk mindig rendezte a sorsát, emberi beavatkozás nélkül is. Az a fajta klímaváltozás azonban, ami most zajlik, főleg az emberi környezetszennyezés következtében alakult ki. Felborult az egyensúly és ez már olyan léptékben tapasztalható, hogy az Északi-sarkon jégpáncélok olvadnak, a Szaharában havazik, hirtelen érkező heves esőzések sújtják egyes területeket, avagy teljesen felborult a megszokott éghajlat.
Hazánkban talán az aszályosodás az egyik legégetőbb probléma. Mikor beszélhetünk aszályról?
Az aszályt különböző abiotikus, avagy élettelen stressz tényezők okozzák. Ilyen tényező például a hő stressz, ami akkor alakul ki, ha több napon keresztül magas hőmérséklet éri a növényeket. A másik tényező a fény stressz, itt kiemelném az UV-sugárzást, amelynek hatására kicsapódnak a fehérjék és égési sebek keletkeznek a növényen. A legszembetűnőbb tényező azonban a vízhiány és a kiegyenlítetlen csapadékeloszlás, az esőnek ugyanis a növény fejlődése mellett a talaj feltöltésében is hatalmas szerepe van.
A növény megújulásában nagy szerepet játszó harmat az aszály alatt eltűnőben van, szinte már egyáltalán nem látható a növényeken.
A vízhiány hatására megáll a növényben az ásványi anyagok oldódása, felszívódása és szállítása, tehát egyfajta öregedés veszi a kezdetét, amely idővel a növények kisüléséhez, kipusztulásához vezet.
Milyen tünetei vannak még?
Első tünet a lankadás, melyet a hervadás, majd a kiszáradás követ. Először az alsó levelek kezdenek elpusztulni, aztán halad felfelé a folyamat. Ez történt például idén a kukoricával is, a hosszú kiegyenlítetlen vízhiány és az imént említett stressz tényezők hatására több helyen teljesen megégett a növény.
És ha már kukorica, mely növények vannak a leginkább veszélyben?
Ha egész évre tekintünk vissza, már tavasszal is látványos gondok voltak: a diófákat illetően például többen is megkerestek, hogy miért dobja le a fa a levelét, később a termést. Hát a vízhiány miatt, mivel a dió igencsak vízigényes növény. A meggy esetében is megjelent a vízhiány, levélzsugorodást és hullajtást tapasztaltam, a sárgarépánál pedig sok esetben aszottá vált a gyökér, később az öntözés hatására, hirtelen fejlődött a növény és megrepedtek a gyökértestek.
A gabonák, például a búza esetében nem bokrosodtak kellőképpen a növények és magkötésében is kényszerérettek lettek a kalászok. Ha azonban valamit ki kell emelni az aszályban, az a kukorica problémája. A Medárd után történő kukoricavirágzás, pollenképzés és címerhányás időszakában hatalmas aszályok voltak, a virágportokok és a virágzat megégett, leszáradtak a növények, amely termésveszteséget vont maga után. A napraforgó esetében is hasonló történt, de az mégis jobban viselte a hőséget.
Mire számíthatunk a jövőben?
Annyi szinte biztos, hogy tovább fokozódik majd a szárazság és emelkedni fog az átlaghőmérséklet. Nemrég voltam egy uniós mezőgazdasági konferencián, ahol elmondták, hogy
a tél bizonyos területeken el fog tűnni, a kontinentális éghajlatból pedig mediterrán lesz. A csapadék nagy része vihar formájában jelentkezik majd, intenzitása nőni fog, ami pedig áradásokat idézhet elő. Erre történt is egy példa idén nyáron Németországban, amikor is falvakat, településeket vitt el a rövid időn belül lezúdult hatalmas csapadék.
Magyarországra koncentrálódva ez magával vonhatja azt is, hogy bizonyos növényfajok az elkövetkezendő években akár teljesen eltűnhetnek?
Igen, el is fognak tűnni és jönni fognak új fajok is. Ha ez a folyamat így halad tovább, akkor az apróbb magvú növények, mint például a repce termesztését át kell gondolnunk a déli régióban és ugyanez igaz a kukoricára is. Akár a tavaszi növények jövője is kérdőjelessé válhat térségünkben.
Az új fajokat illetően, ha belegondolunk abba, hogy manapság az udvarokon milyen szépen tud díszelegni a pálmafa, hát visszagondolva a nagyszüleink idejére, még nem igazán volt jellemző a kertekben. Olyan mediterrán növények jelennek meg tehát térségünkben, melyek eddig nem termettek meg nálunk.
Az új növényfajok magukkal vonják az új kártevők megjelenését is?
Pontosan. A felmelegedés következtében új kártevők jelennek meg a Kárpát-medencében, amelyek évente akár, déli országok felől 3-4 kilométert is megtesznek térségünk irányába, míg egyes lepkefajok ugyanennyi idő alatt akár 20-30 kilométert is haladnak. Ezek a kártevők akár a termés 16 százalékát is elpusztíthatják, ami a népesség élelmének mintegy 8 százalékát teszi ki globálisan. Olyan invazív kártevő fajok jelennek meg, melyek súlyos kárt tesznek növényeinkben: ilyen invazív faj például az elmúlt évek, évtizedek során hazánkban is elterjedt burgonyabogár, kukoricabogár, az amerikai lepkekabóca, a zöld vándorpoloska vagy épp a tölgy csipkéspoloska. Az ellenük való védekezést megnehezíti, hogy az EU hatóanyagokat vont ki a forgalomból, ezáltal pedig az eredményes szerek hatékonysága is gyengült, bizonyos esetekben rezisztencia alakult ki.
Mindezek ellen hogyan védekezhet a gazda?
Első lépés a növényfajta kiválasztása, érdemes az ellenállóbb fajták mellett dönteni. Fontos még a termőhelyi adottságok kihasználása és erősítése, a növény kondícióban tartása, valamint az okszerű tápanyag utánpótlása. Oda kell figyelni az agrotechnikára és az is fontos, hogy a növény az adott termőhelyen jól érezze magát, megfelelő legyen a sor- és tőtáv, valamint az egyedszám is.
A gyümölcsfák esetében érdemes jéghálót alkalmazni, így védekezni az esetleges jégkároktól.
Annyi biztos, hogy a klímaváltozás egy összetett, egyre komolyabb szakmai tudást igénylő, rendszerben gondolkodó gazdálkodást igényel. Lehetőségeihez és tudásához mérten sok mindent meg tud tenni az ember, de a vizet nem tudja pótolni. Víz nélkül pedig, mint tudjuk, nincs élet.
A vízhiány ellen ezek szerint nem elég a szakértelem.
Nem bizony. Példaként szeretném megosztani az én esetemet.
Hogyan látja a mezőgazdaság jövőjét hazánkban?
Szerintem az öntözés a kulcs. A kiskerteket figyelembe véve például azt tanácsolom, hogy minden ereszcsatorna alá tegyünk egy dézsát és amennyiben van rá lehetőségünk, gyűjtsük össze az esővizet. Egyre több gazda választja megoldásul a kútfúrást, ám ezzel sokszor az a gond, hogy nem fúrják elég mélyre azt, az öntözővíz pedig felhozza a talajból a káros sókat is, mellyel romlik annak szerkezete és egy idő után elkezd szikesedni a talaj. A legjobb víz növényeink számára a lágy esővíz.
Mi a helyzet a szántóföldekkel?
Át kell gondolnunk az öntözéses gazdálkodás lehetőségét és meg kell teremtenünk annak feltételeit, ugyanis jelenleg Magyarországon termőterületeinek alig mintegy 2 százalékán van kiépítve vízpótló rendszer. Folyóinkon keresztül kiengedjük azt a rengeteg vizet, ám ha kitisztítanánk a csatornákat és vízzel töltenénk fel azokat, akkor e „kapillárisokon” keresztül olyan mikroklíma alakulhatna ki, melynek hatására gazdagodna az élővilág és biztosítva lenne az öntözés kérdése a gazdák számára.
Forrás: promenad24.hu
A teljes cikk, valamint a kapcsolódó cikkek megtekinthetők a PROMENAD24.HU oldalán: Sipos Gazda: „víz nélkül pedig, mint tudjuk, nincs élet” – a klímaváltozás hatása a mezőgazdaságra