Mi legyen a lehullott diófalevéllel
Kedves Barátaim,
Javában zajlik az őszi lombhullás, ilyenkor mindig szóba kerül, és sokan megkeresnek a Sipos Gazda oldalon, hogy mit tegyünk a kertben a lehullott levelekkel. Különösen a diólevél okoz fejtörést – az elmúlt hetekben is sokan kérdezték tőlem, hogy mit kezdjenek vele, hiszen úgy tudják, megmérgezi a talajt és a növényeket. Ez a féligazság még mindig erősen tartja magát, pedig, ha körültekintően bánunk vele, a diólevelet biztonságosan hasznosíthatjuk a kertben.
Az őszi időszakban bizonyára sokan találkoztunk már, az őszi levélégetés kellemetlen jelenségével, mellyel nem csak a környezetet szennyezik, hanem sok hasznos szerves anyagot égetnek el.
Gondoljunk csak bele, az erdőkben, árterekben senki sem szedi össze az avart és nem égeti el. Miért is terhelnénk ezzel a környezetet, hiszen ez a természetes folyamatok során elbomlik (komposztálódik), ezáltal biztosítva a humuszban gazdag talajt. A komposztálás lépéseivel, a kertes házaknál keletkező növényi részek (lomb, levágott fű, gallyak, egyéb növények stb.) egyszerűen hasznosíthatóak.
A természet meg tud újulni és a melléktermékeit újra tudja hasznosítani. A szezonálisan és viszonylag nagy mennyiségben keletkező lombot nem szabad kárba veszni.
A leveleknek magas a lignin tartalma, a talajban is élő gombák közreműködésével végbemenő komposztálódáshoz, éréshez több időre van szükség.
A komposztálóimban megfigyelve azt tapasztalom, hogy a fák lombjai más – más intenzitással korhadnak, egyik része gyorsan (pl. juhar, nyír, gyümölcsfák, hárs, kőris), mások nehezebben (pl. platán, dió, bükk, tölgy). A jobb, homogén minőségű komposzt érdekében, azt javaslom, hogy keverjük a lombokat.
Mi a helyzet a diólevelek esetében?
A diófa, a Kárpát-medence őshonos növénye, kertjeink csodálatos dísze. Hatalmas kultusza van Magyarországon is. A diófa termése pedig igazi csemege és értékes tápanyagforrás az emberiség számára. Mindenképpen megéri ültetni diófát. A diólevéllel kapcsolatos félelmeknek van valóságalapja: a diófélék családjának (Juglandaceae) tagjai egy juglon nevű szerves vegyületet termelnek, amely bizonyos növényekre mérgező. Szakkifejezéssel élve a juglon „allelopátiás” vegyület. Az allelopátia azt jelenti, hogy egy növény – túlélése érdekében – olyan anyagot termel, amellyel a környezetében élő többi növény életét megnehezíti.
A juglon legnagyobb töménységben a gyökerekben, a rügyekben és a termés héjában található, de a diófa minden része – így a levele is – tartalmazza. Az első 6-8 évben még alig termelődik, így a fiatal diófák nem veszélyesek a környezetükre. Viszont a fa pusztulása vagy kivágása után a gyökerek még mindig tartalmazzák a vegyületet, ezzel számoljunk, amikor növényeket ültetünk a közelébe. Mivel a juglon a talajrészecskék közötti vízben oldva terjed, a laza, jó vízáteresztő talaj csökkenti a hatását.
A diófa, milyen növényekkel társítható?
Valójában a diófa könnyen beilleszthető a zöldséges- és gyümölcsöskertbe vagy a díszkertbe, csak meg kell találni azokat a növényeket, amelyek tolerálják a juglont, ezeket bátran ültethetjük a fa közelébe. Nézzünk néhányat (a lista korántsem teljes, a szakirodalmat böngészve számos további juglon tűrő fajt találunk).
Diófa alá ültethető növények
Zöldségfélék: bab, cékla, sárgarépa, kukorica, dinnye, hagyma, paszternák, tök
Gyümölcsfák, bokrok: ribizli, cseresznye, meggy, szilva, birs, őszibarack
Lágyszárú virágok: tulipán, nárcisz, árvácska, ibolya, krizantém, cickafark, harangvirág, íriszfélék, sásliliom
Cserjék: boróka, magyal, bodza, fekete málna, sóskaborbolya, som, cserjés hortenzia
A juglon tűrő fajok körül a diólevelet akár mulcsolásra is használhatjuk. Ott is befedhetjük vele a talajt, ahol nem szeretnénk, hogy növények nőjenek, például a kerti ösvényeken. Itt gyorsan lebomlanak, és a talaj részévé válnak.
Hogyan tervezzük meg a tavaszi munkáinak a diófa közelében?
A vetőágyásokat a diófától, ha tehetjük a legtávolabbra tervezzük meg. Magaságyások esetében, csökkenthetjük a közvetlen gyökérkapcsolat lehetőségét a diófával. A talajaink vízelvezető képességét, okszerű lazítással és szerves anyagok hozzáadásával, bekeverésével javíthatjuk. Ne használjunk talajtakarónak diófaforgácsot, illetve -leveleket tartalmazó mulcsot. Ne hagyjuk a dió termések külső, bőrnemű héját, a diófa leveleit, illetve ágait a betelepített ágyások közelében a talajon vagy a talajban lebomlani.
Lehet-e komposztálni a diófa levelét?
Minden ellenkező híreszteléssel szemben a diófa leveleit is lehet komposztálni, csak egy kicsit több időt kell hagyni neki. Megfigyeltem, hogy kb. kilenc-tíz hónapig tartó komposztálás után, a diólevél kedvezőtlen hatásait elveszti, sőt kedvezően hat a növények fejlődésére. Novemberben a komposztálóba tett kevert fajtájú levelek (dió és egyéb levél), már a következő év őszére olyan állapotba kerül, hogy egy rostálás után már felhasználható. A kész komposzt morzsalékos, avarra emlékeztető illatú, sötét színű.
Csak diólevél esetében, az összegereblyézett leveleket külön kell komposztálni a normál komposztunktól. Keressünk egy külön helyet a diófalevél komposztálónknak. A juglon vízzel, baktériumokkal és levegővel érintkezve egy-két év alatt lebomlik, ezt követően a diólevélből készült komposzt biztonságosan felhasználható. Ha csak egy kevés diólevél kerül az általános komposztba, az nem okoz problémát, az ilyen komposzt az elkészülte után azonnal biztonságos. Ha azonban diófaforgácsot teszünk rá, akkor úgy számoljunk, hogy körülbelül hat hónapba telik, amíg a juglon biztonságos szintre lebomlik.
Kívánok mindenkinek, eredményes diófalevél komposztálást, hiszen a dió az emberiség fontos fája. Egy életen át elkíséri az embert, e csodálatos értékekkel bíró növény.
Együtt – Mindenkiért!