Kedves Barátaim,
A természetünk értékeinek bemutatása miatt is, az egész világon megemlékeznek a madarak és fák ünnepéről. Ez alkalomból a kertekben még fellelhető régi tájfajtákra, almára, körtére, szilvára, cseresznyére szeretném felhívni a figyelmet: akinek még van ilyen hagyományos gyümölcsfája, az őrizze, gondozza, és igyekezzen szaporítani, hogy minél tovább élvezhesse a termést, és a fajta fennmaradjon az utódoknak is.
A madarak és fák világnapja 1902-ben magyar kezdeményezésre, Hermann Ottó javaslatára került a világnaptárba. Chernel István ornitológus szervezésében ünnepelték először, arra emlékezve, hogy az év március 19-én az európai államok, köztük Magyarország, egyezményt írtak alá Párizsban a mezőgazdaságban hasznos madarak védelmére.
A mezőgazdaság iparosodásának egyik következménye a régi gyümölcsfajták eltűnése. A Kárpát-medencében csak almából körülbelül ezer fajta termett nagyjából az 1950-60-as évekig, a hagyományos paraszti gazdálkodás eltűnéséig. A parasztcsaládok nagyjából nyolc-tíz fajtát neveltek, és ezeket úgy válogatták össze, hogy az egyes fajták termőideje késő őszig lefedje a szükségleteiket. A különféle almák, körték, szilvák nemcsak ízükben, méretükben, kinézetükben különböztek egymástól, hanem a felhasználásukban is: némelyek friss fogyasztásra, mások lekvárnak, kompótnak, aszalványnak, ecetnek vagy pálinkának voltak a legalkalmasabbak, és ősz végére beértek a télire eltárolható fajták is.
Ezek a régi gyümölcsfélék, az egyes tájfajták a tradíció, az ízgazdagság, a biodiverzitás megőrzése miatt is fontosak. Ráadásul kipróbált, életerős növények, amelyek alkalmazkodtak a helyi klímához, talajviszonyokhoz és körülményekhez, ezért nevelésük az adott térségben többnyire nem okoz nehézséget.
Tündérkertek
Kovács Gyula pórszombati erdész az 1980-as évektől kezdett foglalkozni szülőföldje, Göcsej kultúrájával. A térség gyümölcskertészeti hagyományait tanulmányozva döntött úgy, hogy megpróbálja megmenteni az ősi kertörökséget. Amerre járt, gyűjtötte a régi fajtákat, a fák oltványait pedig megosztotta az ott élőkkel. Később kutatásait kiterjesztette a Kárpát-medence magyarlakta területeire is. Kezdeményezése néhány év alatt mozgalommá fejlődött: az egyre szaporodó számú, fajtaőrző kertek tündérkert néven váltak ismertté. Az elmúlt évtizedekben a mozgalomhoz csatlakozók segítségével mintegy hatszáz fajtaőrző kert jött létre szerte a Kárpát-medencében – közös céljuk a régi magyar gyümölcsfajták és tájfajták megmentése.
Az egész magyar nyelvterület termő gyümölcseit – almát, körtét, szilvát, cseresznyét – felsorakoztató gyűjteményből lehet oltványokat beszerezni, így a fennmaradt fajták visszanemesíthetők a háztáji kertekbe.
Az elmúlt években egyre több önkormányzat csatlakozott a tündérkertek mozgalmához, hogy a településen megelevenedjen az a kertkultúra, amely egykor szerves része volt az ősök életének.
A Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ ugyancsak várja önkormányzatok, iskolák és egyházközösségek jelentkezését gyümölcsész programjába. A program célja a tájfajták megőrzése, illetve a génbankokban őrzött tételek mellett a párhuzamos megőrzés. A programban résztvevő intézmények kertje egyben bemutatókertként is működik majd, mivel fontos szerepük van a tájékoztatásban és a tájfajták bemutatásában.
Aki teheti, gondozza még meglévő, régi fajtájú gyümölcsfáit, és csatlakozzon a mozgalomhoz, hogy közösen megőrizzük, felélesszük az egykor oly változatos magyar gyümölcskultúrát, és gyermekeink, unokáink is élvezhessék az egykori forma- szín- és ízgazdagságot.
Együtt – Mindenkiért!