Szeretettel ajánlom figyelmetekbe, a HEGYVIDÉK újságban rólam megjelent sajtóanyagot!
– Általában a méhészek a kaptáraikat kocsira rakva vándorolnak, és keresik a nyíló virágot. Hogyan kezd valaki méhészként saját méhlegelőket telepíteni?– Növényorvosi munkám során is látom, hogy a környezetünk változik. Melegszik a klíma, módosul a vetésszerkezet, élőhelyek tűnnek el, alakulnak át. A nyár egyre szárazabb, aszályos, ilyenkor kisülnek a méhlegelők. Fontos, hogy nemcsak a házi méhekről beszélünk, hanem a természetben élő számtalan más beporzó rovarról is! A Kárpát-medencében hétszázharminc hártyás szárnyú viráglátogató rovarfaj él, ezekről is gondoskodni kell. Méhészeti szempontból az a legrosszabb, amikor nyáron a forróságban beszáradnak a virágok, megszűnik a nektártermelő képességük – ilyenkor etetni kell a méheket. Alapvetően ezért akartam mesterségesen kialakítani olyan méhlegelőket, amik az ínséges időkben is folyamatosan biztosítják a nektárt és a virágporhordást. Azzal a céllal indult a törekvés, hogy alakítsunk „folyamatosan virágzó” ökoszisztémákat. Ma már külön erre a célra magkeveréket készítünk: kisebb területeken saját magunk által termesztett növényekről – nagyrészt gyógynövényekről – gyűjtjük be a magokat, és azokat vetjük el a viráglátogató rovarok javára. Növényorvosként természetes dolog, hogy szeretem a növényeket, ez segít a mindennapi munkámban. A magkeverékeimet kísérletek alapján, helyspecifikusan állítom össze. Más kerül a Hegyvidékre, más egy száraz dél-alföldi területre, az Alpokaljára, és megint más egy poros, kitettebb békési tájra. Itt, a Hegyvidéken a leggazdagabb, negyvennégy fajt számláló keveréket vetettük (erről előző lapszámunkban olvashattak – a szerk.), de vannak ennél szerényebb kombinációk is. A lényeg, hogy olyan növényeket keresek, amik az adott régióban a természetben is megtalálhatók, de ezek a szándékosan kialakított méhlegelőn koncentráltan lesznek jelen. Törekszem arra, hogy folyamatosan legyen virág, tavasztól egészen a fagyokig. A következő évben már csak felül kell vetni ezeket az állományokat, mert az alap ott van a földben.
– A méhészekről azt tartják, hogy bogaras, maguknak való emberek. Hogyan lesz egy méhész, növényorvos az Év Agrárembere szavazáson két kategória győztese?
– Nagy elismerés volt számomra már a jelölés is. Az Év Agrárembere választás komoly országos szakmai megméretés, két témakörben rendezik meg. Engem a végzettségem alapján a növényvédelmi vonalon jelöltek, ez is megtisztelő, mert a munkám során a szobanövénytől az erdei fákig mindennel dogozom, és próbálok mindenütt segíteni, gyógyítani. De úgy érzem, díjazták a társadalmi felelősségvállalásomat is. A másfél éve működő siposgazda.hu oldal felhívja a figyelmet a fiatalok formálására, nevelésére, valamint a természetes életmódra, ami szintén fontos küldetésem. Az első körben a közönségszavazáson nagyon nagy szavazatszámmal kaptam bizalmat, utána egy közel nyolcvanfős szakmai grémium a növényvédelmi kategória díját is nekem ítélte. A visszajelzések alapján az emberi és szakmai munkámat értékelték, ami rendkívül boldoggá tett, de úgy érzem, további felelősséget ró rám.
– Hogy kerül az év agrárembere a városba?
– Sokat járok a fővárosba, és nekem a Hegyvidék mindig is kitűnt a többi városrész közül, a sok zöld területtel és a nyitott, természetszerető emberekkel. Sokat beszélgettem az itt lakókkal, és mindig éreztem a természetközeliség sugallatát. Aztán egy méhésztársam invitálása alapján megismertem az itteni Méhbarát Kerület programot és az önkormányzat beporzók iránti elköteleződését. Később meghívtak egy kerekasztal-beszélgetésre, amin az azonos célokból adódóan a küldetésünk összekapcsolódott, hiszen a méhlegelők és az oktatás számomra is ugyanolyan fontos, mint az itt élőknek. Nagy büszkeségem, hogy a magkeverékemmel tudtam segíteni a tizenkettedik kerületi méhlegelő kialakításában, és a jövőben is szívesen jövök akár ilyen jellegű kéréseknek eleget tenni, akár a hegyvidéki iskolákba fiataloknak bemutatni a madarászat, a természet titkait, a méhészkedés és általában az egészséges, környezettudatos élelmiszer-előállítás szépségeit, kihívásait.
– Hogyan tovább?
– Nagy álmom, hogy sokakhoz eljussak a modern kori elvárásoknak megfelelő kommunikációs csatornán, a honlapomon keresztül közvetített szemléletformáló és ismeretterjesztő küldetéssel. Ebben a munkámban szeretett szüleim öröksége mellett fontos nekem Bálint Gyuri bácsi szakmai és emberi példája: a fiatalokhoz elvinni a föld, a mezőgazdaság és a kert szeretetét. Megértetni, hogy az vagy, amit megeszel, ezért nem mindegy, mi kerül a tányérunkba. Ezért – ha másra nincs lehetőségünk – legalább egy balkonládában neveljünk fűszert, vagy zöldséget, amiből megérezzük, hogy mit eszünk. Segíteni szeretném a gazdálkodáshoz kedvet érző fiatalokat, hogy vegyszermaradék-mentes élelmiszert állítsanak elő, ezzel szolgálva egészségünket és a természetet. Épp ezért is nagy öröm volt számomra, hogy személyesen részt vehettem egy hegyvidéki méhlegelő vetésénél, és a kerületi tévé nézőinek elmondhattam a „technológiát”. Az adás utáni órákban fantasztikus élményben volt részem: négy nagyon kedves köszönőlevelet kaptam, amiknek az írói előremutató szakmai kérdéseket is feltettek nekem. Ezekből a visszajelzésekből merítek erőt és bátorítást, hogy folytatni tudjam azt az utat, amit most a Hegyvidéki Zöld Irodával együtt járunk.
A teljes cikk megtekinthető a HEGYVIDEKUJSAG.HU oldalán: Ha szeretetet vetsz, akkor szeretetet aratsz!