A Karácsony a Szeretet érkezésének és szívből való megélésének a teljessége.
Kedves Barátaim, Kedves Ismerőseim,
Adventi időszak során örömmel készülünk a Karácsony ünnepének eljövetelére. A Karácsony a Szeretet érkezésének és szívből való megélésének a teljessége. Karácsonyfát állítunk, melyet szépen feldíszítünk. Bátorítalak Benneteket, hogy ne csak a fát díszítsük fel, hanem lelkünket is szép és jó cselekedetekkel és sok-sok örömmel.
Az én karácsonyfámat, szeretett Családom és Barátaim, Ismerőseim és az iskolai előadásokról a sok-sok gyermek szeretete, megbecsülése, hálája és a végtelen sok mosolya díszíti fel.
Ezt a csodálatos ragyogást tovább emeli, az, hogy az elmúlt napon a Magyar Rákellenes Liga segítségével látogatást tehettem a Polcz Alaine Hospice – Palliatív Osztályon, Budapesten.
Teréz Anya „Nekem tetted azt” c. versének gondolataival érkeztem a kórházba:
„Amikor éhes voltam, ennem adtál,
Amikor szomjas voltam, megitattál,
Amikor fáradt voltam, segítettél nyugalmat találnom,
Amikor aggódtam, veled sikerült félelmeimtől megszabadulnom,
Amikor magányos voltam, szereteted mindig megvigasztalt,
Amikor betegágyon feküdtem, tudtam: szíved, kezed életben tart,
Amikor öreg voltam, vetted magadnak a fáradságot, hogy rám mosolyogj,
Amikor nyugtalan voltam, türelemmel meghallgattál…
Lépj hát be most!”
Megható és mély volt számomra a találkozás, ott ahol az élet és a csendes elmúlás egyszerre találkozik. Ajándékokat vittem az osztályra, mellyel segíteni szerettem volna, az áldozatos munkát végző egészségügyi szakemberek munkáját és a betegek jobb életkörülményeit.
Én is komoly betegségből felgyógyulva, bátorítalak Benneteket, hogy nem feledkezhetünk el Karácsony Ünnepének kapujában sem, arról a gyengédségről és kitartásról, amellyel számos család gondoskodik szeretett gyermekéről, szüleiről, rokonairól, akik krónikus betegségben vagy súlyos fogyatékosságban szenvednek.
A családon belül végzett gondoskodás az emberi személy iránti szeretetről szóló rendkívüli tanúságtétel jelent.
Beszélgethettem dolgozó orvossal, ápolóval. Óriási áldozat, amit élethivatásként tesznek. Nagyra becsülöm mindenkinek a munkáját, aki szakértelemmel, felelősséggel és odaadással dolgozik a szenvedések enyhítéséért, gyógyulásért.
Mikor a betegágyon fekvő betegre tekintettem, elgondolkodtam, hogy a betegek éppúgy, mint a bármilyen súlyos fogyatékkal élő személyek elidegeníthetetlen méltósággal és élethivatással rendelkeznek. Az emberi méltóság megjelenik a kegyelet teljességében is, mely a ravatali szobában a családdal válik eggyé az emlékezés teljességében…
A beteg embertársunk lelki erejét is emelhetjük, megnyugvást adhatunk számára Teréz Anya gondolatával: érintsétek meg őket.
Az érintés kifejezi, hogy nincs egyedül, törődünk vele, segítünk neki. Az érintés mellett fontos a mosoly is.
„Ha már semmit nem adhatsz, add a mosolyod”– tanítja Teréz Anya.
Szívből jövő mosolyt kívánok mindenkinek Karácsony Ünnepére is!